Címke: történet

Mikulásos emlék 2.

Lányom (aki tudja, hogy a Mikulás a felnőtteket is szereti) olvassa a blogomat. Már nem emlékezett erre a kis történetre, jót szórakozott rajta. 🙂 Még szerencse, hogy én igen. Ha megtalálom a feladatlapot, amit elsős korában készített nekem, beszkennelem. Olyan édes volt!
Én a hittanoktatóin voltam első éves, ő az általános iskolában. Szombat reggelente mentem a suliba. Egy alkalommal adott nekem egy kis papírt, ami feladatokat tartalmazott, és kért (felszólított), hogy oldjam meg. Ki tudja, hogy a suliban mit tömnek a fejembe, igaz? 🙂
A következő eset 18 évvel ezelőtt történt. De igazából ott kezdődött, hogy én azt hittem, a Mikulás dec. 6-án jön. Nekem így pont jó volt, mert 5-én volt Anyukám névnapja, aztán amikor anyuka lettem, akkor meg eléjük került még ünneplésben Borbála lányom is. Minden napra jutott valami. 🙂 Abban az évben egy angol baránőmhöz voltunk hivatalosak. Én angolul nem tudok, (bár azt mondták, hogy igen, de azt csak kedvességből mondhatták, mert pár mondatot azért mondtam, meg erőlködtem… 🙂 )
De történt már az is, hogy sétáltunk Pesten, és odajött hozzám egy 60 év körüli angol házaspár, és a szemben lévő épületről tettek fel kérdést. Én szépen elmondtam nekik, hogy : I don’t speak english , but my husband is englishteacher… Néztek rám, hogy mit szórakozom velük?! Én meg tiszetelettudóan mutogattam az aluljáró felé, ahonnan valóban előbukkant az én englishteacher férjem. 🙂
Szóval, – ott voltunk vendégségben, a Szentendrei szigeten. Nekem pár hónapos jogsim, 10 éves trabantom, és friss hóesés. 🙂 ( Englishteacher dolgozott.) Jó későn értünk haza, már elég fáradtak voltak a gyerekek. Úgy este 8 óra lehetett. Kopogtattak, nyitom az ajtót, hát ott áll a Mikulás. Rögtön átfutott az agyamon, hogy ez becsapás, mert nem 5-én jön, hanem 6-án. Nézem a kezeit; olyan kőműves- favágó- duci-vaskos kezek… Hát, mondom magamban, ez nem gyerekjáték! Szó sincs arról, hogy bejöjjön, hiába kedveskedik, hiába a Mikulás-duma! 🙂
Aztán valahogy mégis sikerült meggyőznie, hogy neki ma kellett jönnie, és két órája mászkált az utcánkban, és várta, hogy hazaérjünk. 🙂
Úgy fél év múlva arra lettem figyelmes, hogy egy hapi nagyon vigyorog, amikor találkozunk. Kiderült, hogy ő volt a Mikulás, és jól megjegyezte az esetet. 🙂

Kis játék az anyagokkal:


Katafolt blogján találtam egy oldalt:
http://www.sulky-international.de/images/anleitung/D_P_W_Untersetzer.pdf
Akkor jutott eszembe, hogy kéne kockás anyagot keresnem itthon, és ….ha lesz gépem, lefotózom őket.

Az első hó…

Igaz, nem ma esett le, de pl. abban az évben, amikor én születtem, akkor nov. 17-én, éppen a születésem napján. Legalábbis, Anyukám így mondta, és remélem, nem csak a dolgok szépítésén fáradozik…. 🙂
Aztán nekem is lett gyermekem, az első egy kisfiú. Egy reggelen – mikor minden fehérlett, holott este még minden feketéllett- izgatottan járt-kelt, kinézve az ablakokon. És csodálkozva mondogatta: “Hú, valami van, valami van!”
Nagyon édes volt, nagyon tetszett neki. 🙂

Fekete humor/zsa Csak erős idegzetűeknek!

Évek óta tudnom kéne gonoszul nevetni – legalábbis drámatagozaton végzett csemetém szerint, aki aztán végiggyakorolt mindenféle nevetést, kacagást, röhögést, vinnyogást, szelíd mosolyt….
És ezt a tudományát nem átallott bevetni a családi életben sem, céljai eléréséhez, húgocskájával egyetemben… Aki szintén profi, és szintén drámatagozatos. 🙂
Én csak a szituációs játékokig jutottam, egy papucsférjjel az oldalamon, anno 15 éves koromban, és itt meg is állt a tudományom. Igazából irtózom mindenféle alakoskodástól. Igaz, meg is jártam már néhányszor, megtapasztaltam, hogy ritkán kifizetődő csak őszintének és nyíltnak lenni. Mentségemre szolgáljon, én nem vagyok színész. Valószínű, hogy egy színész ezt nem mossa így össze.
Szóval, még mindig nem tudok gonoszul nevetni, hiába adta a mintát a lányom, nem bírtam kipréselni magamból egy gonosz hangot sem. Még ma sem. Kérlelt: “Anya, nem akarok úgy meghalni, hogy nem tudsz gonoszul nevetni!” Mire én rávágtam: “Jó, majd a halálos ágyadnál nevetek ‘gonoszul’.”
Szegény lány fetrengett a röhögéstől, és nyugtázta, hogy akkor majd boldogan fog meghalni.
Hogy mit meg nem tesz az ember a gyerekéért?! 🙂