Címke: táskák

Másik játék

Én Gina-nál láttam, de nem ő kezdte, csak nincs kedvem az angol szöveggel bajlódni, na meg nincs időm kivárni, míg megtanulok angolul. 🙂 Inkább varrok egy kicsit. 🙂 Pedig folyamatban van- úgy 20 éve… 🙂 Jó nagy szünetekkel….
Szóval, az a játék, hogy vegyük számba az elkezdett munkáinkat, és fotózzuk le úgy, ahogy most van. Az adott hónapban fejezzük be, minden hónapban egyet, és hó végén mutassuk be az eredményt. Hát, nekem elég sok elkezdett munkám van, az egyiket le is fotóztam már, majd jön a többi is.


Ez egy kinőtt szoknyám, szoknyatáska lesz belőle. Nem saját ötlet, Katbo-nál láttam, de szerintem zseniális! Főleg ott, ahol lakik. 🙂

Táska-mánia

Mit is mondjak? 🙂
Kint zuhog a hó, a környékünkön 1,5 km-es távolságban nem lehet autóval közlekedni, előszedtem a karácsonyi dekorációmat….
és most feltöltök 3 igazán vidám színű táskát. Ez a fazon a másik kedvencem. 🙂

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, de nekem kicsit túlbonyolítás ez a “rendszeres olvasók” lista.
Részemről úgy vagyok vele, hogy akiket felvettem az “általam olvasott blogok” listájára, azokat mindet olvasom. Meg másokat is, ha van időm. Persze, jó érzés rápillantani az olvasóimra, nem arról van szó… 🙂 – vagy éppen ez a cél? Nem tudom.

Japán táska “G” jelű

Jó lenne rendesen érteni ehhez a szerkesztő bigyóhoz, amire most írok…
Szóval, elkészültem ( Colette kezdeményezése után) a japán hajtogatós hátizsákkal is, tegnap este. A fotók nem túl jók, mert az én mostani gépem csak napsütésben tud….
Na mindegy, ez a hátizsák abszolút maradékokból készült, valami közeli ismerősnek fogom ajándékozni, hogy gyakran láthassam. 🙂
Az első képhez: ilyen volt kiterítve, az alap. Sajnálom, hogy nem adja vissza a színeket úgy, amilyenek a valóságban. Én teljesen beleszerettem.



Ja, amúgy nem tudom, hogy úgy varrtam-e meg, ahogy a japánok kigondolták?

Japán táska – “h” jelű

Hát, én bezsongtam. 🙂 Elkészítettem a h jelű táskát is. Lehet, hogy egy kicsit változtattam rajta, mert ez úgyis játékon kívül van, és egy bizonyos dolog/dolgok cipelésére fog szolgálni, egy bizonyos alkalomra, egy bizonyos személynek….

Belebotlottam ebbe a másoljam-ne másoljam témába, más blogokon. Ez nálam is felvetődött, már tinédzser koromban. Akkor lenéztem a herendi porcelánt, mert a bécsi, kínai, meisseni mintákat gyártja újra és újra. Nagy ritkán vannak saját tervek is. És büszke voltam magamra, hogy a magyar nép kultúrkincse , gondolkodásmódja lehetővé teszi, hogy az ember saját mentalitásának megfelelően azt és olyat alkosson, amilyet szeretne, ami őbelőle fakad, ami szívből jön.
Aztán elkezdtem varrni. Illetve tanulni a varrást. Sok ötletet én is ellestem, mint a régi tanulóinasok a mesterüktől. Csak én könyvekből, később tanfolyamokon, aztán az internetről… Volt varrótanfolyamom két évig, meg előtte is… A tanítványaim folyamatosan kérdezgettek anyagpárosítás-ügyben. És hogy ha én bemegyek egy boltba, hogy-hogy tudok választani anyagot? Milyen színek hogy illenek össze? Stb., stb. Ez visszatérő kérdés, bárhová megyek. Azt hiszem, hogy ezt nem lehet igazán megtanulni. Valaki vagy ráérez, vagy nem.
Igaz, nekem egy műanyagflakonokból összetákolt tutaj nem műalkotás, mert nem szép. Gondolat. ki is fejez valamit, de ha nincs benne esztétikum, én nem teszem a művészet kategóriába. Ja, nem ez volt a téma.
A jogvédelem nincs rendesen szabályozva hazánkban. Rajtunk múlik, hogy ékeskedünk-e más tollával? És, hogy ez jól esik-e?
Nekem a foltvarrásban épp az tetszik, hogy nincs két egyforma dolog. Legalábbis, nagy dolgok tekintetében. (mert varrhatunk 4 egyforma ülőpárnát, ugyebár… )
Na, sok leszek már, megyek házi zsömlét sütni.

Lila táska

Már nagyon vártam, hogy végre kisüssön a nap, hogy le tudjam fotózni ezt a táskát. 🙂
Ez a legújabb, ezt én használom, erről megismertek, utcán, kiállításon, textilboltban…
Ezt nem fogom eladni. És jó drágára árazom be, ha valaki ilyet szeretne.. ; o)
A fő minta igazából a porcelánmintákat idézi nekem, amiket lázadó tinédzser koromban ki nem állhattam. Részben, mert nem a saját kultúránk, -akkoriban a magyar népművészetbe voltam szerelmes-, részben pedig azért, mert a porcelánfestő-karrier ígérete a rabságot, a robotot jelentette számomra.
Azóta azért toleránsabb lettem más kultúrákkal szemben, és megtanultam azt is, hogy mindennap dolgozni kell. (Hacsak nem születik az ember lánya királyi családban. 🙂 )