Címke: táska

Manósapka és egyebek

A hét mérlege: megterveztem a férjem és a lányom munkahelyéhez tartozó konyhát. Amit majd én is fogok használni, nyáron, befőzésekhez, és grillezéskor…
Nem tudom, mennyire néztek bennünket furafazonnak, amikor a hó alól keresgéltük elő a bontott téglákat a mediterrán stílushoz? 
Aztán itt van  ez a manósapka , amit textilművész barátnőnk ajándékozott a lányomnak- én meg kihímeztem. 🙂
 
A festett csipkéket most félretettem egy kis időre, bizonyos pif-es játék miatt. 😉
Készült egy kis dekoráció itthonra is.
 
Készültek dolgok a Meskára is.
Jó ez a nyugalom, ebben a punnyadt időben, csak vágyom a meleg színekre, meleg szobára, egy jó könyvre, jó filmre- na és hogy ne fájjon semmim.
Ja, és csináltam magamnak egy átlátható, egyszerű blogot/galériát.

Horgolt csipkék

Anyukám tud horgolni- velem ellentétben. Igaz, tanított volna, de akkoriban szörnyen unalmasnak tartottam a kötést, horgolást… viszont varrni utál, mindent én varrok meg neki. 🙂
De! Beíratkoztam egy horgolós-hímzős tanfolyamra- remélem, nem én vagyok az egyetlen jelentkező. 😛 Bár már most tudom, hogy mennyire nem lesz időm komolyan elmélyedni a horgolásban… Szóval Anyukám még tavalyelőtt horgolt nekem egy csomó csipkét, amiket én közben klasszul befestettem vagy Kolombusszal, vagy vöröshagymahéjjal… úgyhogy most kombinálnom kell őket más színekkel, esetenként fehérrel…

Posted by Picasa

Természetes színek

Most, hogy leírtam ezt a szót, tudatosult bennem , hogy nem igazán fejezi ki az alább lévő táska színeit. Ugyanis a természet millió árnyalatban jelenik meg, kezdve a kő fehérségétől, a bíborcsiga ciklámenpirosán át megannyi árnyalaton, varázslaton keresztül…
Szóval, most ilyen visszafogott színekkel dolgozom, ha van időm.
És szeretettel köszöntöm 100. rendszeres olvasómat. 🙂

Posted by Picasa

táska nagycsaládosoknak :)

Ezt meg tudom mutatni, a sok dolog közül, amit mostanában készítettem. Mert hát ha meglepetés, akkor legyen titkos. 🙂
Amúgy Rebim megint kórházba került, úgyhogy teljesen ki voltam készülve- mostanra megnyugodtam egy kicsit, de csak annyira, hogy tudjak még tovább dolgozni…
Jó hír viszont, hogy a zöldhályogom szemcseppekkel karban tartható. 🙂 Először azt hittem, hogy romlott a látásom, és a szemész megmérte a szemnyomásomat- innen tudtuk meg, hogy zöldhályog. Most már értem, hogy a gyerekek miért szörnyülködtek, amikor fuvaroztam őket- mert hiába láttam a járműveket az úton, valami rossz, bizonytalan érzés miatt nem előztem, túlontúl óvatos voltam… amikor táblákat láttam, sokára tudtam csak beazonosítani- valami olyan érzésem volt, hogy nézek, de nem látok. (Pedig nem vagyok egy félős típus- amikor tanultam autót vezetni, az oktató nyomkodta mellettem a pótpedálokat, és kérdezte, hogy: “Bea, nem félsz?” Én meg kapkodtam a fejem, hogy mitől is kéne félnem… 🙂 De az is vicces volt, amikor egy barátunk, -gépkocsivezető oktató volt akkoriban-, én meg túl voltam már egy, vagy két sikertelen vizsgán… Szóval elhívott vezetni egy szerpentines útra, és a mi egyszerű trabantunkban nyomkodta a nem létező pótpedálokat, miközben én száguldoztam a szerpentinen. 🙂 Na, harmadikra megvoltak velem elégedve a vizsgán. 🙂 ) Most ez a szemcseppek hatására elmúlt, és nem kell erősebb szemüveget hordanom. Azért ez is valami. 🙂
Jó lenne, ha Rebim is meggyógyulna végre.

Posted by Picasa