Címke: karácsonyi

Kis szünet

Kedves Olvasóim, varrók, gyermeket nevelők, mazsolázgatók…!
Előreláthatólag pár napig nem lesz időm blogolni, mert sokat kell dolgoznom egy projekten.
Átmenetileg kivertem a fejemből az angyalkákat, a jó kis varrótűket, a színátmenetes cérnákat, a szép textilek variálási lehetőségeinek végtelenségét…
Időt fogok kérni karácsonyra! 🙂
Ne nagyon dolgozzatok ti se, hogy ne legyen lemaradás-érzésem. 😉
Csak amit muszály, mert éjjel is azon jár az agyatok, és nem zavarja a férjet a varrógép zakatolása. 😉

Mikulásos emlék 2.

Lányom (aki tudja, hogy a Mikulás a felnőtteket is szereti) olvassa a blogomat. Már nem emlékezett erre a kis történetre, jót szórakozott rajta. 🙂 Még szerencse, hogy én igen. Ha megtalálom a feladatlapot, amit elsős korában készített nekem, beszkennelem. Olyan édes volt!
Én a hittanoktatóin voltam első éves, ő az általános iskolában. Szombat reggelente mentem a suliba. Egy alkalommal adott nekem egy kis papírt, ami feladatokat tartalmazott, és kért (felszólított), hogy oldjam meg. Ki tudja, hogy a suliban mit tömnek a fejembe, igaz? 🙂
A következő eset 18 évvel ezelőtt történt. De igazából ott kezdődött, hogy én azt hittem, a Mikulás dec. 6-án jön. Nekem így pont jó volt, mert 5-én volt Anyukám névnapja, aztán amikor anyuka lettem, akkor meg eléjük került még ünneplésben Borbála lányom is. Minden napra jutott valami. 🙂 Abban az évben egy angol baránőmhöz voltunk hivatalosak. Én angolul nem tudok, (bár azt mondták, hogy igen, de azt csak kedvességből mondhatták, mert pár mondatot azért mondtam, meg erőlködtem… 🙂 )
De történt már az is, hogy sétáltunk Pesten, és odajött hozzám egy 60 év körüli angol házaspár, és a szemben lévő épületről tettek fel kérdést. Én szépen elmondtam nekik, hogy : I don’t speak english , but my husband is englishteacher… Néztek rám, hogy mit szórakozom velük?! Én meg tiszetelettudóan mutogattam az aluljáró felé, ahonnan valóban előbukkant az én englishteacher férjem. 🙂
Szóval, – ott voltunk vendégségben, a Szentendrei szigeten. Nekem pár hónapos jogsim, 10 éves trabantom, és friss hóesés. 🙂 ( Englishteacher dolgozott.) Jó későn értünk haza, már elég fáradtak voltak a gyerekek. Úgy este 8 óra lehetett. Kopogtattak, nyitom az ajtót, hát ott áll a Mikulás. Rögtön átfutott az agyamon, hogy ez becsapás, mert nem 5-én jön, hanem 6-án. Nézem a kezeit; olyan kőműves- favágó- duci-vaskos kezek… Hát, mondom magamban, ez nem gyerekjáték! Szó sincs arról, hogy bejöjjön, hiába kedveskedik, hiába a Mikulás-duma! 🙂
Aztán valahogy mégis sikerült meggyőznie, hogy neki ma kellett jönnie, és két órája mászkált az utcánkban, és várta, hogy hazaérjünk. 🙂
Úgy fél év múlva arra lettem figyelmes, hogy egy hapi nagyon vigyorog, amikor találkozunk. Kiderült, hogy ő volt a Mikulás, és jól megjegyezte az esetet. 🙂

Kis játék az anyagokkal:


Katafolt blogján találtam egy oldalt:
http://www.sulky-international.de/images/anleitung/D_P_W_Untersetzer.pdf
Akkor jutott eszembe, hogy kéne kockás anyagot keresnem itthon, és ….ha lesz gépem, lefotózom őket.

Mikulásos emlék 1.

Most írom le, mert aztán elfelejteném.
Kicsik voltak a gyerekek, várták a Mikulást. Csizmák tiszták, bennük a csomag, gyerekek alszanak.
Botorkálok le a lépcsőn, kora reggel. Pislogok, valami csillog a cipőmben. Nézem: szaloncukor, kis csoki, és egy kis cédula a lányom krumpli betűivel: “A Mikulás a felnőtteket is szereti.”
Ő ezt már 8 évesen tudta. 🙂
Évekkel később elárulták, hogy ők mindig hallották, ahogy teszem be az ajándékot a csizmákba, csak nem akarták elárulni. Pedig én mindig figyeltem, hogy mikor alszanak mélyen, de úgy látszik, azon az egy éjszakán nem bírtak mélyen aludni. 🙂

Régi, tanulómunkák

A ma feltett két falikép kb. 10 évvel ezelőtt készült. Az első azóta is a kedvencem, a színei és a csillag blokk miatt.


A kunyhó mintát viszont nem nagyon szerettem meg, pedig nagyon jól használható, ha jól forgatja az ember.

Ma sajnos mást kell dolgoznom, drukkoljatok, hogy kibírjam. 😉

Advent első vasárnapja

… van, és nekünk még nincs koszorúnk. Remélem, holnap össze tudunk “dobni ” egyet a lányommal együtt. Azaz, inkább ő, mert nekem holnap is más dolgom lesz. Viszont varrtam. 🙂
Colette-nél, és Katbo-nál láttam. Ilyen anyagom volt már itthon, de én ilyen apróságokba magamtól most nem kezdtem volna- tele vagyok más feladatokkal. Aztán mégis tettem egy kis kitérőt:


Alább pedig az egyik ablakunk- egyik legkedvesebb helyem. Nincs hely függönykarnisnak, úgyhogy ezt a megoldást választottam sötétítésre. Legszívesebben az összes ablakra varrnék valamit. 🙂 Volt idő, hogy lakberendező szerettem volna lenni, és amikor építkeztünk, én a legtöbb emberrel ellentétben imádtam.
Tervezgetni, nézegetni, vásárolgatni… mindezt a harmadik babával a hasamban. És mégis. 🙂
Most készülök csempét tervezni, és megfesteni, már csak idő kell hozzá. 🙂