Címke: karácsonyi

Így készült


Remélem, használható a sablon. 🙂 Akinek nincs vágólapja, az is el tudja készíteni, mert elárulom, hogy egy négyzet 1 cm. Érdemes ún. negatív sablont készíteni, hogy jól láthassuk a minta elhelyezkedését.


Illanós tollal körülrajzoljuk.


Elkészítünk a kis szívhez egy nagyobb sablont – hoppá, azt elfelejtettem lefotózni. De talán látszik így is. Mindkét szív alá tettem flízt és meg is vasaltam, mert a forró vasaló kissé odaragasztja a flízt, és így nem csúszik el varrás közben. Ilyenkor érdemes kisebb flízt vágni, mint az anyag, hogy ne lógjon ki alóla, és ne égesse meg a vasaló. (na, meg hogy ne legyen koszos a vasaló.)


Rávarrjuk az akasztót. Külön, hogy később ne mozdulhasson el.


Az alján hagyunk egy kis helyet a kifordításnak. Ha kitömős szívet készítek, akkor felül szoktam nyílást hagyni, mert úgy tudom jobban eltüntetni a nyílás összevarrását. Persze, lehetne a kis képecske alatt is egy vágást ejteni, bent a közepén, és akkor körbe lehetne varrni az egész szívet és úgy még egységesebb lenne a varrás… Na, majd kipróbálom.
Ez után kifordítjuk a szívet, a kis nyílást minél kisebb öltésekkel összevarrjuk, majd a kis angyalkát beigazítjuk a nagyobb szív közepére és cikk-cakk öltéssel letűzzük. Én most alsószálnak aranycérnát fűztem be, így a hátulja is kellemes a szemnek és illik az anyaghoz is. Érdemes a csücsköket és a szív közepét nagyon pontosan beállítani! Főleg a csücskét.
Hát, ennyi. Kellemes szöszmötölést kívánok! 🙂

Itt a rossz idő

Nekem eddig semmi karácsonyi hangulatom nem volt, lévén, hogy pár napja még rövid gatyában (na jó, térdnaciban) és rövid ujjú ingben mászkáltam itthon és 6x leizzadtam, ha beültem a kocsiba… Párom mutatott tegnap ilyen vicces képeket, gondoltam, megosztom veletek.
Még több ilyen vicces képet találtok itt .
Találtam fini téli zenét is – mostanában mp3 -as letöltésekkel töltöm az időm egy részét. (Kaja azért lesz. 🙂 ) Azt még nem tudom, hogy lehet felrakni a blogra, de próbálkozom. 🙂

Karácsonyi körkérdés

Köszönöm Zsukka, karácsonyi kérdésed!
Most nagy lelkifurdalásom lesz, mert ma jár le a határidő a pályázatomra, amit írok. És eléggé sok bonyodalom van vele- és még sok munka. Na mindegy, ha blogot nézegetni van időm, akkor írni is legyen! 🙂
Nagyon szépen írtad le a karácsonyi emlékeidet, Zsukka!
Az én legmeghatározóbb emlékem a várakozás volt, az ábrándozás az eljövendő ünnepről!
Semmi extra nem történt, Anyukám készülődött, én örültem…. A karácsonyfákat imádtam, csodáltam…
Egyedüli gyerek voltam, a nagymamámnál laktunk. Nem voltunk gazdagok, de ezt akkor nem tudtam. Volt ételünk, volt ruhám, nem fáztunk… Szerintem én is praktikus ajándékokat kaptam, na meg játékokat. Az az igazság, hogy sok mindent elfelejtettem már. Arra emlékszem, hogy cserépkályhával fűtöttünk, és azt hogy szerettem. 🙂
Nekem emlékezetesebbek a felnőttkori karácsonyaim, mert akkor már én alakítottam őket. Igaz, azzal a szeretettel, ahogy Anyukám készült minden ünnepre velem kapcsolatban. Mert végül is, azt éreztem, hogy én vagyok a világ közepe. (Néha még most azt érzem. 😉 )
Nekem viszont 3 gyerekem lett, aki mind a világ közepe akar-akart lenni- hát az egy jóval intenzívebb élmény!
Tulajdonképpen nagyon jó annak, aki közösségben nő fel. Jók az iskolai karácsonyok, a templomi karácsonyok… A templomi karácsony kimaradt gyerekkoromban, mert unatkoztam a templomban, nyaggattam az anyukámat, hogy menjünk ki…
Hát, alig tudtam valamit írni. Mindenesetre, most is szeretek készülni az ünnepre.
Amíg kicsik voltak a gyerekek, fából készült karácsonyfa díszeket tettünk a fára. Először én díszítettem, apuci addig elvitte szánkózni, vagy sétálni a gyerekeket.
Az idén a 21 éves fiam díszítette a fát. Hogy is mondjam…. olyan férfiasan egyszerű lett. 🙂
De nem szólok neki, mert tőle ez is nagy teljesítmény. 🙂
Nem tudom, hogy mindenki elmondhatta-e a gyerekkori karácsonyát? Ma rátaláltam egy selyemfestő lányzó blogjára; ha ő még nem mondta el, akkor : légyszi, HEra, ragadd meg a billentyűzetet. 🙂

Ha nem “jönnék” vissza, akkor minden kedves erre tévedőnek és tudatos erre járónak 🙂 is
BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNOK!

A varrósoknak sok textilt, a festőknek, hogy lubickolhassanak a színekben… 🙂
Ja, hogy léteznek még mások is ? 😉
Nekik meg azt, hogy teljesüljön a szívük kívánsága!

Újszövetség

Kerestem valamit a szekrényben és erre a képre is ráleltem közben. Azt hiszem, a szakdolgozatom írása idején találtam a Képzős könyvtárban. Szerintem szép, nagyon.
Mondtam már, hogy Boldog Karácsonyt kívánok?
Eszembe jutott a legkisebb gyermekem nagyon édes ajándéka, úgy hét éves korából. iszonyú sok időbe telt, mire elkészült, azt mondta. Egy nagyobb méretű gyufaszál volt, viasszal körbecsepegtetve , és meg kellett gyújtanunk. 🙂 Elneveztem gyurtyá-nak, merthogy gyufa is, meg gyertya is. 🙂

Érdemes lenne összegyűjteni néhány jópofa , emlékezetes ajándékot, amit a gyerekeinktől kaptunk!

Csordapásztorok midőn Betlehembe….

… és a mi utcánkba bekanyarodtak:

…s a nappaliban előadták az egyszer próbálatos 🙂 betlehemes játékot…

… és mégis szépen tudtak énekelni…

… és az “Öreg” elaludt, és vele az összes pásztor…

.. és a könnyük is kicsordult a nevetéstől, amikor megszólalt a kis Jézusnak hozott bárányka, mert az nem volt betervezve…

… és nagyon türelmes a mai ifjúság, mert szépen beszélgetve kivárták, hogy elkészüljön a forralt bor, és nagyon mértéktartóak is, mert a mi házunk volt az utolsó, ahová mentek, és mégsem gyomorrontással érkeztek… 🙂

Aki kedvet kapott a betlehemezéshez, vagy városi ember lévén nem volt még szerencséje ilyesmihez, itt is kaphat egy kis ízelítőt.

Tényleg, annyira jó közösen ünnepelni!