Címke: gyerekdolog

Hogy teljes legyen a kép

De legalábbis közelítsen… még egy kis epizódot közzéteszek.
Egyik este félő volt, hogy kevés lesz a vacsora, úgyhogy megkértem szép nagy lányomat, hogy főzzön gyorsan egy hagymalevest. Ő nem ért rá, megkérte a húgát és a szerelmét, hogy kezdjék el. Iszonyú hagymaszag- az rendben is van- de az összevágott hagymát egy tálkába, aztán meg egy kistányérra halmozták a lábas, vagy fazék helyett. 😛 És akkor még csak a megpucolt hagymák harmada volt felkockázva…
A középső lányom azért ezt nem így csinálta volna, csak hát nem ért rá, mert munkából jött haza, aztán ment is tovább…
Na és olvassák a blogomat, úgyhogy hűen kell tükröznöm a valóságot. 🙂
Amúgy szerintem külön fejezetet érdemelne a fiúk rendrakása és a viszonyulása a házimunkákhoz.
De most mennem kell varrni. 🙂

Rend és rendetlenség

Agibo -nál olvastam egy bejegyzést, de akinek családja van, mindenki szembesül ezzel a problémával. Először oda akartam írni megjegyzést, de gondoltam, hogy túl hosszú lenne, ezért itt pötyögtetek.
Szóval, bennünket is érint a probléma. Én sem csinálok mindent jól, csak most úgy írogatok, hogy nálunk mi volt.
A középső lányom nagyon kis pedáns volt, amikor kicsi volt. Egyszer odajött hozzám, és azt mondta: “Anya, én ma nem veszek fel bugyit.” Néztem nagyokat, néztem az előttem lévő zokni-bugyi-ruhahegyet, amit előző nap nem volt időm elrakni – ugyan mi baja lehet ennek a gyereknek?
Kérdeztem, hogy miért? A válasz: “Azért, mert már csak egy van a fiókban, és ha azt kiveszem, nem marad semmi.” 🙂 Szóval, megrendítette a biztonságérzetét, hogy a többi ruha még nincs elrakva – nagyon tetszett. Szerintem ebből látszik, hogy szükségük van a rendre a gyerekeknek.
Ugyan ez a lányka – rendszerető mama mellett!- tinédzserkorában olyan állapotokat tudott a szobájában előidézni, a testvérével együtt, hogy …. na gondolom, el tudjátok képzelni. Hadd ne soroljam a többit.
És van egy mondás: “Tinédzser gyermeked csak akkor lesz újra rendes, amikor elköltözik otthonról, és a kollégista társak éberen figyelik, hogy ki milyen rendes, avagy rendetlen.”
Na, ez nálunk a legkisebbnél nem jött be. 🙁
Most a középső gyermekem éppen albérletbe költözik, és már kuncogok magamban, hogy a lecsöpögtetett teát neki kell feltörölnie maga után. 😉 Mert itthon észre sem veszi.
A legkisebb gyermekkel pedig az a taktikám, hogy ha akar valamit, neki is tenni kell érte.
Pl. tegnap vettem neki a kedvenc husijából, de betettem a fagyasztóba. Közben azért megkérdzetem tőle, hogy mit szeretne enni: hát csirkehusit. Jó, hozd fel a fagyasztóból. Hát, elfelejtette, persze. Na mindegy, az a husi megvárja ott, amíg rá bír hangolódni erre az egyszerű feladatra.
Amúgy engem sem érdekelt tizenéves koromban sem a főzés, sem a takarítás, de azért a mostani fiatalok úgy általában nem arra vannak kondícionálva, hogy dolgozzanak. Sem arra, hogy felnőjenek, önállóak legyenek. Igaz, kitolódott az önálló keresővé válás kora, de sokan úgy vannak vele, hogy akkor nem is nőnek fel, úgy emberileg, érzelmileg. Lehet, hogy ezt csak én látom így, várom a véleményeteket.
Persze, követünk el hibákat. Pl. amikor a 4 éves középső csemetém egyedül szeretett volna öltözni, és hagytam is….
Másnap mondta az óvónéni, hogy legközelebb azért nem ártana, ha venne bugyit a gyerek. 🙂

Újszövetség

Kerestem valamit a szekrényben és erre a képre is ráleltem közben. Azt hiszem, a szakdolgozatom írása idején találtam a Képzős könyvtárban. Szerintem szép, nagyon.
Mondtam már, hogy Boldog Karácsonyt kívánok?
Eszembe jutott a legkisebb gyermekem nagyon édes ajándéka, úgy hét éves korából. iszonyú sok időbe telt, mire elkészült, azt mondta. Egy nagyobb méretű gyufaszál volt, viasszal körbecsepegtetve , és meg kellett gyújtanunk. 🙂 Elneveztem gyurtyá-nak, merthogy gyufa is, meg gyertya is. 🙂

Érdemes lenne összegyűjteni néhány jópofa , emlékezetes ajándékot, amit a gyerekeinktől kaptunk!

Mégis

Mégis kell írnom, mert megtaláltam egy kincset érő dokumentumot, amit most digitalizálnom kell!
Kisfiam első szavai, próbálkozásai, amiket felírtam. A többi gyermekemét nem tudtam felírni, akkor már időhiányban szenvedtem.
Szóval, ha az udvarra szeretett volna kimenni, azt mondta: udallalala… lala…
kampa-bekapni
cselek- cseresznye
kipolló-hintőpor
oli-óra
lelökő-leülök
anyós-aranyos
kumli-krumpli
amala-alma
cenitu-centrifuga
napocsak-napocska
lázol-rajzol
kunka-pumpa
celuka-ceruza
magja-barackmag
mosoglyó-mosolygó
okiszó-Oxibion nevű antibiotikum
dideget- (Apa) ideges (amikor munkába indul 🙂 )

Lehet, hogy ezek csak nekem/nekünk fontosak, de mégis olyan édesek!
Ja, és a legkisebb lányom évekig preszténi nagyi-nak hívta az anyukámat. A Veszprém helyett. 🙂

Az első hó…

Igaz, nem ma esett le, de pl. abban az évben, amikor én születtem, akkor nov. 17-én, éppen a születésem napján. Legalábbis, Anyukám így mondta, és remélem, nem csak a dolgok szépítésén fáradozik…. 🙂
Aztán nekem is lett gyermekem, az első egy kisfiú. Egy reggelen – mikor minden fehérlett, holott este még minden feketéllett- izgatottan járt-kelt, kinézve az ablakokon. És csodálkozva mondogatta: “Hú, valami van, valami van!”
Nagyon édes volt, nagyon tetszett neki. 🙂