Címke: dühöngés

Most már aztán dühöngök

Nem voltam túl jó lelkiállapotban, amikor Anyukám utolsó napjait élte a kórházban. Igazából totál el voltam keseredve, csak igyekeztem nem tudomást venni róla, mert a hétköznapokat is menedzselni kell: vinni a cég ügyeit, figyelni a számlákat, csekkeket, jelentkezőket tanfolyamra… Tuti nem voltam magamnál akkor sem, de minimum nem voltam “résen” amikor felhívott egy adatgyűjtő cég, akinek a képviselője azt mondta, hogy tavaly már regisztráltam náluk és megújítom-e a megjelenésünket? Nem kutattam az emlékeimben, igent mondtam, kifizettem, befizettem… Rá pár napra megint jelentkezett egy cég hasonló ajánlattal, csak olcsóbban. Úgy voltam vele, hogy pár ezer (10ezer) Ft, egy fene, de aztán már több ne legyen.
Akartam is befizetni a megbeszélt összeget és utaláskor szemet szúrt a két számlaszám 50 % -os egyezése. Az első négy szám azonos; ez a bankot azonosítja minden esetben. És még egyezik az utolsó 8 számjegy. Ez az én ismereteim szerint az ügyfél azonosító, de állítólag nem minden bank azonosítja így az ügyfeleket.
Mindenesetre, mivelhogy közben hunyt el szegény Anyukám, nem volt időm ezt a dolgot lelevelezni velük- nem írtam nekik semmit, nem fizettem semmit. Nem is emlékszem rá, hogy beszéltem volna velük telefonon aztán. De csak felhívtak, hogy nem érkezett be a pénz, és küldtek egy másik számlát, nagyobb összegről.
Közben megnéztük a honlapjukat, amin az ügyfeleket reklámozzák: hát nem voltunk elragadtatva. Úgy is mondhatnám, hogy: nem ügyfélbarát a honlap megjelenése- nem részletezem, hogy miért, mert nem szeretnék nekik reklámot csinálni. A Page Rank-jük 3-as. A miénk 4-es. Miért is fizessek akkor? Amikor a hölggyel beszéltem telefonon, az egy dolog, hogy kétszer kellett elmondanom, hogy mi a problémám, még azon felül olyan mondatok hangzottak el , hogy “Mindenki fizetett már”
és olyanok is: “Aki nem fizetett, azzal a bíróságon találkozunk.” Most akkor hogy is van ez?
Tudnotok kell, hogy ha szóban köttök szerződést, az is érvényes, ha! előtte egy automata jelzi, hogy “A beszélgetést az Ön érdekében telefonon rögzítjük.” Vagy ehhez hasonló. Na, hát itt semmi nem volt, sőt, amikor megkértem őket, hogy küldjék vissza nekem az általam elküldött e-maileket, hogy megnézzem, mégis mit írtam nekik, ez volt a válasz: Sajnos új kolléga nő van, és ma volt először és az összes e-mailt kitörölte. Nem is nagyon lehetett, mert nem írtam nekik semmit!
Még azt is mondta a hölgy, hogy “Ezt a számlát nem lehet sztornózni.” Khm… miért is nem ? A könyvelőm máshogy tudja…
Fogtam magam, beszkenneltem a számlájukat és írtam nekik egy e-mailt. Leírtam benne, hogy nem kötök velük szerződést, meg is indokoltam, és beleírtam azt is, hogy aláírás nélkül küldöm vissza a szerződést(díjbekérő). Megkértem őket, hogy ezután ne keressenek telefonon, mert azt nem lehet nyomon követni, nálam legalább majd meglesznek az e-mailek, ha írok.
Szerintetek miért van az, hogy azóta sem kaptam e-mailt, viszont telefonon 4-szer is kerestek?
(Ma elhatároztam, hogy bárki felhív telefonon és el akar nekem adni valamit, jó esetben megkérem, hogy írjon mailt, rossz esetben nemet mondok. Attól függ, milyen kedvem van. )

Hogy megy ez Angliában?

Ha vállakozást indítasz Angliában, az első évben nem kell adóznod és nem kell eldöntened azt sem, hogy betéti társaság legyél, vagy korlátolt felelősségű társaság, vagy egyéni vállakozó…- azt mondják: nézd meg, hogy megy  a bolt, és aztán döntsd el, melyik lesz neked a legjobb.  
Ezzel szemben itthon rögtön az indulástól kezdve adózni kell, járulélokat kell fizetni. Mostanában osztrák mintára bevezették, hogy az induló vállalkozásokat segítő szándékkal, jóindulatúan ellenőrzik. (Persze, ha nincs minden rendben, azért büntetés jár…És csoda, ha minden rendben van, mert annyi szabály és kötelezetség terheli a vállalkozót, hogy képtelenés mindent betartani. ) Esetleg, bevezethetnék, hogy: a minimál bérből meg lehessen élni alapszinten. Ha valaki nem tud napi 8 órában dolgozni, akkor fizethetne kevesebb járulékot, pl. rész munkaidőre. 
Egy ismerősöm a kisgyereke miatt a havi kb. 160 órás munkát nem vállalta el, csak havi 132-t – ha jól emlékszem. Viszont a járulékokat a 160 után vonják tőle, úgyhogy havi 28 ezer ft-ot visz haza. 
Állítólag segítik azokat,  akik gyereket nevelnek és messze van a munkahelyük. 30 km-ben határozták meg ezt a távolságot. Annak idején, amikor az enyémek kicsik voltak, kiszámoltam, hogy ha bejárnék valahová dolgozni, pl. Budapestre, mert az éppen 30 km-re van: elmenne 3 órám az utazással, plusz a 8 órai munka. Mikor is látnám akkor a gyerekeimet? Amikor alszanak? Vagy költsem el a fizetésemet autóra? Szívesen tenném, de a mai fizetések úgy néznek ki, hogy az egyik fél fizuja elmegy a számlákra, a másiké pedig ételre. és nincsen nyaralás, meg új autó, meg építkezés. Vagy , ha mégis: hülye vagy, mert hitelt vettél fel. Igaz, mára kiderült, hogy inkorrekt feltételekkel, kell is figyelni a dolgokat, mert már van bíróság, amelyik megállapította, hogy bizonyos jogszabályokkal ellentétes dolgokat kényszerítettek rá a bankok a hitelt felvevőkre. 
Bocsi, de most nagyon ki vagyok akadva. 
Sokáig nem érdekelt különösebben a híres “söralátétes adóbevallás”. Ma megvilágosodtam: újrahasznosítás van a dologban: valószínű, hogy használatból kivont floppy-ra gondoltak, azon elég sok adat elfér azért. 
Nem értem azt sem, hogy ha elmegy a jóember (vállalkozó) számlakönyvet venni, miért nem elég a cégének az adószáma, a személyi igazolványa? Miért kell még a személyes adószámát is megadnia? A cég adatok és a személyi alapján nem tudják visszakeresni? 
Persze, szívesen veszem, ha valaki megmagyarázza. Jó pap is holtig tanul, nemhogy a magyar vállakozó. Amikor a férjem 21 évvel ezelőtt elkezdett dolgozni egy angol vállaltnál,  a tulajdonosok ki voltak akadva, hogy nem lehet előre tervezni semmit, mert évente változnak az adószabályok. Ehhez képest most azt akarják, hogy havonta lehessen változtatni a szabályokon! 
Ebben a helyzetben viszont velünk, vállakozókkal szemben viszont az lenne a korrekt, hogy ha nem volt jó hónapunk, nem volt elég bevételünk, akkor ne kelljen már járulékokat fizetnünk, hiszen olyan káoszban próbálunk meg talpon maradni, amelyet nem bírunk sem irányítani, sem kontrollálni. 
800 ezer kisvállakozás van kb. Magyarországon. azt mondta a kormány, hogy nem hagynak senkit sem hajléktalanná válni a deviza hitele miatt. Viszont hallottam már néhány durván befuccsolt vállalkozóról, akiknek mindenük odalett. A vállakozókat ki védi? És egyáltalán, rendben van-e, hogy az állammal szemben védeni kell magunkat? Erről az jut eszembe, hogy “Hulljon a férgese!” Csakhogy a kormány nem ezt ígérte, és nem férges emberekről van szó, hanem általában szorgalmas, kispénzű emberekről. 
Aki nem vállalkozó, hanem pl. multinál dolgozik, azt meg a “multi” zsákmányolja ki. Ha nincs munkád- nagyon nehezen találsz magadnak. Ha találsz, akkor meg 3 ember munkáját kell elvégezned. 
Kicsit lenyugodtam, most, hogy kiírkáltam magamból ezeket a gondokat.
Mutatom, tegnap mit varrtam. Saját használatra. 🙂

Technikai nehézségek

Kedves Mindenki, aki olvassa a blogomat!

Előre nem látható ideig nagyon vissza kell fognom magamat minden internetes dologgal, ugyanis lekorlátoztak bennünket. Igaz, nincs egy forint tartozásunk sem, és július 5-én iktatták is a leveleünket ezzel kapcsolatban, de azt kivárni, míg egyik osztályról átjut az ügyünk a másik osztályra… pár hónap kérdése. 😛 Tavasszal túlfizetésünk volt, azt 5 hónap múlva sikerült jóváírniuk.
Engem nagyon zavar, és nagyon szerevezetlennek tartom a céget.

Rebi rajz és dühöngés

Egyszer már említettem ezt a rajzot- úgy 8-9 éves lehetett Rebi, amikor készítette- most a Református Élet című folyóiratban jelent meg.
Hűen tükrözi, hogy mit értett és mit nem- a gyermek. 🙂


Mostanában azon gondolkoztam, hogy írjak-e dühöngő sorokat is a blogomba, és arra jutottam, hogy megpróbálkozok vele úgy, hogy ha évek múlva visszaolvasom, tudjam, hogy ez idő tájt nem csak a nagy 235cmx 200 cm-es takaróval küzdöttem, hanem kiderüljön, mi volt akkor éppen körülöttem?

Mi is van körülöttem- körülöttünk? Válság. Most így a rajzról eszembe jut egy evangelizáció, melynek a két kulcsszava ez volt: válság és váltság. Most ez bocsáttassék meg nekem, hogy nem szándékozom most megtéríteni senkit.
“Csupán” annyit szeretnék, hogy működjenek rendesen, jól a dolgok. Tudom, könnyű a tökéletest elképzelni, és nehezen lehet megvalósítani.
Konkrétan: azt hallottam a rádióban, hogy azokat az iskolákat, amelyeket az önkormányzatok nem tudnak fenntartani, államosítanák. Már ez a kifejezés is furán hangzik egy most iskolás korú gyermek fülének- az idősebbek és a történelmet ismerők tudják, hogy miről van szó. A terv : az államosított iskolákat az állam tartaná fenn, egyeforma tanmenettel, egyforma költségvetésből. Kérdésem: az állam talán olcsóbban fenn tudná tartani az iskolákat? Mert nem szándékozik több pénzt költeni az iskolákra, ez kiderült a műsorból. Tehát akkor mi értelme van egy ilyen döntésnek? Az nem lenne célravezetőbb, hogy megvizsgálnák, mi mennyibe kerül, és rendesen megfinanszíroznák a működést?
Ez csak egy probléma a sok közül. Szóval ilyen időket élünk.
Ekkor történik az is, hogy gyárak zárnak be, 3-4 napos munkahetet vezetnek be, ezrek fognak állás nélkül maradni.
A családi pótlékot bruttósítani akarják- ez vicc. Rossz vicc, az igaz, és az is igaz, hogy ezek a pót-, ill. álintézkedések nem fogják a problémákat megoldani. Sőt, azt is hallottam, hogy ezentúl nem alanyi jogon fog járni a családi pótlék. Nem minthogyha olyan nagy összeg lenne, remélem, a rászorulók azért megkapják ezután is. Lehet, hogy ennyi szociális munkásnak kellett volna beállnom, de már mindegy, már varrok. Csak most “tele van a hócipőm”.