Még mindig a barnák

borítják be az asztalomat. Kis szabászati hulladék , kis szabad gépi játszadozás, és kész van a párna madárral, kövekkel, indákkal. Nem tudom, más macskája hogy van ezzel, de az enyém meg akar engem kímélni a sok munkától: mindig ráérez arra, hogy mivel készülök dolgozni, mert mindig arra fekszik le aludni. 🙂

Posted by Picasa
Azért egy kis zöld anyag is előkerült:

Meg barna kockás:

Meg a bogrács:

És a kutya:

És végül, de nem utolsósorban 🙂 , a férj:

Egyébként ezt a mondatot jól megjegyeztem fogékony tinédzserkoromból, amikor egy csomószor hallottam, hogy valami nagy erőfeszítést és munkát megünnepelve dícsérgetik egymást az emberek, és aki utoljára maradt, arról ezt mondták: “És végül, de nem utolsó sorban…”  De tegyük hozzá, a kondért is kitörölgette valaki végül… 🙂

2 hozzászólás a(z) “Még mindig a barnák” bejegyzéshez

  1. Macskák:-) Németországban majdnem minden varrós lánynak van macskája. Egy idő után mindannyian egyet értettünk abban, hogy a macskánk ha több anyag is fekszik az asztalunkon akkor is arra fekszik amelyiken éppen dolgozunk. Van egy német bölcsesség ami nagyjából így hangzik: ha kutyád van, melléd fekszik amik dolgozol, ha macskád akkor az ráfekszik arra amin dolgoznál :-))))

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.