Még egy pár pénztárca…

…és kezdem a takarót, amit tavaly rendelt tőlem egy kedves ismerős, ilyen színekben:

Lehet, hogy ezek voltak már?! Na mindegy, így jók együtt. 😉

Ha valakit érdekel: tegnap felmentem varrni, lánykám addig olvasott, a számítógépen. Mire lejöttem, ott vártak a csirkecombok, hogy kiolvadhassanak. A blogomról megtudta, hogy azt ő bizony elfelejtette.
De történt egy “tragédia” is: neki kellett elkészítenie. Mondta, hogy ő a nyers húshoz nem nyúl, nyafogás, siránkozás a kedvesnek, hogy milyen gonosz vagyok…
De aztán csak sikerült neki! 🙂

13 hozzászólás a(z) “Még egy pár pénztárca…” bejegyzéshez

  1. Most formálgatom magamban. Eredetileg hogy Hundertwassertől indultunk, aztán finomítottuk a dolgot. Az biztos, hogy a közepe “kukacolós” technikával lesz tűzve, és rátétes lesz- virágok, madarak, indák. A széle pedig hagyományos blokkokból fog állni, valami csillagos blokkot gondoltam. A szoba, ahová kerül: halványzöld falak, a falakon modern festmények, és egy régies stílusú (de új )bútor lesz a szobában.

  2. Te aztàn tartod magad a kèrèsedhez, nàlam ez ùgy mukodik, hogy vàrok ràjuk egy darabig, aztàn ha nem csinàljàk megcsinàlom èn, legalàbb nem marad ott.

  3. Muszály így cselekedni, különben a fejünkre nőnek.Ha megcsinálod, azt tanulják meg, hogy “Anya úgyis megcsinálja” Ebből az fog következni, hogy nem veszik komolyan a szavaidat máskor sem, mert mást mondasz, mint amit valójában teszel. Nem mondom, én is követtem el hibákat, de mivelhogy véges a fizikai erőm, és szeretnék nyugodtan élni (dolgozni), megküzdök érte.

  4. Hú, Bea, Te aztán igazán belejöttél a pénztárcákba! Úgy örülök! :))
    A takaró tényleg nagyon egyedi lesz, várom már! Ugye látunk majd képeket a születés közben is, nem csak a végén?

  5. Ja, igen, még az is érdekelne, hogy hol lehet ilyen kockás anyagot venni? Mostanában a kockás a nagy kedvenc, mindenféle formában.

  6. Hát, ha már így közkívánatra- te egyedül 😉 – kértétek, ;).
    Amúgy azt gondoltam, hogy minden este lefotózom az aznapi munkámat- haladásomat a dologgal, és akkor én is emlékezni fogok, hogy honnan hová jutottam. Közben módosult a terv, de majd mutatom. 🙂

  7. A bordó kockás nagyon régi anyag. Gina ajánlotta a múltkor a Rokka-t, ott én még nem voltam, csak készülök menni. Petneházy- Reitter F. u sarok, XIII. ker.
    Egy szép zöld kockásat a Leander-től vettem, de ők megszűntek sajnos.

  8. ismerős a családi probléma, az udvaron kiteregetni szörnyű, mert nedves (???) és hideg a teregetni való ruha… kukához sem nyúl sűrűn, mert ciki kitolni az utcára… de, persze, ez az én családtagom – pedig nem így (akartam) nevelni.
    Hát, igen, vigyázzni kell, hogy mit ír az ember a blogjába… a családtagok “első kézből” értesülnek… 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.