Kutyázás

Már egy csomószor írtam- fejben- a kutyás élményeimről, de még nem jutottam el odáig, hogy pötyögjek is róla…
Nagy élmény nekünk a kutya. Én is csodálkozom magamon, hogy városi, szépség és tisztaság mániás létemre bevállaltam egy büdös kutyát. 🙂 Bár… hamarosan ivartalanítjuk és akkor remélhetőleg nem annyira lesz “illatos”. Mostanában éjszakára a tanteremben altattuk, és gyakran napközben is. Részben azért, mert a nyári melegben az egy kellemes hűvös hely, részben meg azért, mert valahogyan eltörött szegénynek a füle, és vigyázni kellett rá, hogy ne feküdjön porba, piszokba. Elég szépen gyógyul, de lassan, mert nem lehetett összevarrni. Nagyon ronda volt, nem is tudom, hogy törhetett el szinte végig hosszában egy fül? Illetve, keresztben, de akkor is. 10 cm. , kb. . napokig be volt gyógyszerezve- algopyrin- amíg friss volt  a seb.
Viszont mára már megtanultunk játszani együtt. 🙂 Bár először a tanítással próbálkoztam, feküdni pl. a tükör-módszer által megadott leírás alapján tanítottam meg, csak én klikker nélkül, mert megtanulta anélkül is, az nem olyan bonyolult feladat. Aztán volt a nyomkövetésre próbálkozásom, az is leírás lapján, de teljes érdektelenséget tapasztaltam  a részéről- szerintem nem értette a feladatot. Tényleg máshogy kommunikálnak  a kutyák, mint az emberek! Viszont sokszor értelmesebbek a kutyák a kommunikáció terén, mint az emberek. :O Jó, persze, nekik nincs más dolguk, mint bennünket figyelni. De akkor is. 🙂
Amit nagyon szeretek a kutyámban, hogy éjjel az ajtónk előtt alszik, és ha kinézek hozzá, látom, hogy ott van, figyel, hallgatja a zajokat- amiket a mi fülünk nem érzékel…
Eleinte elkalandozott éjjelente, úgyhogy folyt a küzdelem  a kerítéssel, és sok sebbel jött haza az éjjeli kalandokból. Most a sebe miatt altattuk bent és azt hiszem, hogy használt neki, és megerősítette a kötődését hozzánk, de ez azért nem biztos, majd meglátjuk.
Szóval, játszani és sétálni imád. Sétálni jobban, csak az sajnos a férjemre maradt az utóbbi 10 napban, bizonyos egészségügyi problémák miatt, pedig én is szeretek sétálni Diesellel.
A múltkor egy solymásszal találkoztunk. Egy vizsla volt vele. Érdekes volt, hogy még nem láttam semmit, csak a kutyán láttam, hogy észrevett valamit, és “biztos-ami biztos” alapon visszahívtam, mert kutyákkal még nem tud szépen viselkedni. De sajnos fütyült rám. 🙁 Viszont leült az útra és úgy várta a szembejövőket. (Amikor a dombon arrafelé sétálunk, akkor le szoktam venni  a pórázt, hogy tudjon jókat futni, és ritkán találkozunk más élőlényekkel. eddig mindössze egy lovassal találkoztunk, akkor teljesen jól viselkedett, szót fogadott.) Szóval, heves szagolgatásba kezdtek a vizslával, és meg ideges lettem, hogy mi lesz ebből, mert az én kutyám még nem olyan jól képzett, mint egy vadász, vagy solymász kutyája. Hamar el is jöttünk, nehogy még Diesel támadja meg azt a szép vizslát.
Szóval: nagy élmény a kutyázás. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.