Juhtúrós rakott burgonya

Úgy tűnik, hogy ma főzés helyett blogolni fogok- a hús várhat nyugodtan a hűtőben….
Tegnap juhtúrós rakott krumplit készítettem, mert még mindig unom a húst a főétkezéseknél. És milyen jól tettem, mert ifjú hölgyemény nagylányom bejelentette, hogy filmet fognak nálunk forgatni a barátaival, és hát ugye az a fél órás film nem egészen fél óra alatt készül el. Szívesen megkínáltuk a vendégeket dinnyével, vízzel, töpörtyűvel, kértek még kávét is. Na ezzel gond volt, mert mi csajok nem kávézunk. Ebből következik, hogy nem tudjuk használni a kávéfőzőgépet, ami tök szuper, ajándékba kapta a fiam, darál is, főz is. Szóval nem nagyon van itthon őrölt kávé mostanában, ezer éves zacc volt a régi főzőben, hát bénáztunk egy sort. Hiába no, nem vagyunk egy titkárnő-típus csapat. 🙂
Mire végeztek a munka oroszlán részével, elkészült a juhtúrós rakott krumpli. Kicsit savanykás lett a túró miatt, de hát ez egy ilyen étel.
Az egyik kedves vendég azt mondta rá: “Köszönjük szépen, érdekes volt.” Na, ebből megtudtam, hogy evett már finomabbat is. Igaz, szerintem is finomabb a kolbászos- tojásos változata, de ki bírja azt megemészteni?

Nem tudom, ezek után leírjam-e ezt a receptet? 🙂

Ilyen lett a zacsitartó.

2 hozzászólás a(z) “Juhtúrós rakott burgonya” bejegyzéshez

  1. Írd le, engem érdekel! Én sem tudok ilyenkor húst enni! A juhtúró meg az egyik kedvencem, szerintem nem lehetett olyan “érdekes”!
    A zacsitartó annyira, de annyira jó lett! 🙂

  2. Írd le légyszíves! engem is érdekelne! legrosszabb esetben mi is az mondjuk, hogy “érdekes” ;D de szerintem biztos jó volt, különben meg ilyen melegben a savanykás nem rossz.
    Milyen ügyes vagy, hogy ilyen hamar kész lett a zacsitartód! 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.