Ez történt velünk

Mostanában nem volt időm írni- és nem is lesz most annyi időm, mint volt télen, pedig nem kertészekedek, csak egyszerűen takarítunk. 🙂
Azért voltunk húsvétolni, Pápán. Sajnos a városban nem sétáltunk, pedig nagyon szép. Ha legközelebb arra járunk, lefotózom.
Alább láthatjátok, hogy milyen volt nálunk a húsvéti locsolás. 🙂

Itt, a legalsó képen az a kellemesnek tűnő vízfüggöny olyan erős, mint egy igazi hátmasszázs. Nagyon fini. 🙂
Egyébként ezen dolgoztam az utóbbi hetekben. Jól ráéreztem, hogy a zöldet kell választanom, az az egyik kedvenc színe az Anyukának. Már csak el kell jutattni hozzá valahogy….
A pelustartót feltettem a Meskára, de azért ő is kap majd, csak így olyan jól néz ki együtt.

A nagy munkához segítségem is akadt- lánykám elvállalta, hogy a gép által kelesztett kenyeret kisüti a sütőben. Amint látszik a képen, alapos munkát végzett. :),


Meg kell említenem, hogy amikor kenyeret sütök, általában azt nem viszek haza aznap a boltból- tegnap mégis vittem. Ki tudja, milyen megérzésből?


Én nem voltam otthon, csak nagy sütés-olaj szag fogadott, amikor hazaértem az üres házba, és a kenyér szépen sült a sütőben, ki tudja, mióta?


Most az egyszer nem voltam dühös, hogy “kibelezik” a kenyeret- a belseje egész jó volt. 🙂
És, mivelhogy nem gyulladt fel a ház, és működött a varrógépem is, varrtam a lánykának egy használt, kiülepesedett nadrágjából egy szoknyát.

A nadrág épen maradt részeiből pedig kiszabtam egy táskát. Elővettem a tavalyi maradékaimat, és foltoztam. 🙂


Hogy meglegyen a harmadik megérzésem is, kifekszem majd a napra, magamba mélyedve figyelem a belső biorezonanciámat, és amikor úgy érzem, hogy közeleg a rossz idő, felkelek, és közlöm a környezetemmel. 😉


Posted by Picasa

12 hozzászólás a(z) “Ez történt velünk” bejegyzéshez

  1. Készülj rá, hogy lánykád még sok kenyeret fog “túlsütni”… – ilyen szép csereajándékért én is ezt tenném :-))))) Aranyos lett a szoknyája!

  2. Ajjaj…ha a sütőm mesélni tudna 🙂
    De volt már többször szenes rizsem, pörköltem, miegymás. A fekete fazékaljak nem feledtetik a “remekműveimet”. (Nagyon rossz utána sikamikálgatnom, de úgy néz ki, hogy van, aki sosem tanul a hibájából…) És ezeket az alkotásokat kizárólag varrás alatt követtem el mindig. Vajon miért?! 😀

  3. 🙂
    Innen is látszik, hogy mi alkotásra születtünk, de nem a konyhába. 🙂
    Zaza: neked is: :)Nálunk a vasalót én szoktam “hazavágni”.
    Ki mire “specializálódott.” 🙂

  4. Szèpek az utolsò “termèsek “is. Kàr, hogy nem volt idotok korulnèzni Pàpàn, nagyon szèp a kèkfesto mùzeum!

  5. Violini: nekem is az most az ügyeletes kedvenc. Úgyhogy varrtam még két ilyen színösszeállítású tányéralátétet… Bár legszívesebben takarót varrnék. 🙂

  6. Na, kellett emlegetnünk… Kozma Ferkó ma megint bekukucskált a fazekamba (miközben visszabontottam egy félkész táska vállpántját, de megfeledkeztem a konyháról: szépen megvarrtam készre a pántot (jó is lett), csak közben a krumplit úgy megfőztem, hogy szenes lett már megint a láboska alja. Víz meg sehol a környékén… Másodszorra sikerült elkészítenem a főtt krumplit is :-))) Ki érti ezt?! Asszem be kell szereznem egy konyhai időzített bombát/órát.

  7. Először nem tudtam, mire/kire gondolsz, mert nekem régen valóban volt egy Kozma Feri nevű ismerősöm. 🙂
    Igen, az a kis csörgő időmérő ketyere nekem már van. Hasznos. 🙂
    De az is jó, ha leszoksz a főzésről. 🙂

  8. Utólag is elnézést kérek minden Ferenctől, aki hasonló vezetéknevet visel 🙂 (Nálunk ez amolyan családi szólás volt gyerekkoromban.)

    Ha másképp nem megy, akkor leszokom a főzésről. De nagy akaraterő kell hozzá, mert sok itthon az éhes száj :-)))

    Egyébként mikor kissé késve állok neki főzni (mert pl. varrok és vmit még be szeretnék fejezni), akkor a férjem mindig megkérdezi, hogy ma ‘varrok-e valami ebédet is ((vagy hozzon inkább mirelit pizzát))… 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.