kutya-dolog kategória bejegyzései

B.Ú.É.K.!

Hülyén fog hangzani, de ez az igazság: a mai napot jobban élvezem, mint a tegnapit. Ma nem kell sütit sütni, (csak húst, meg levest főzni , meg köretet… :O ) készülődni időre, stb. A titka az egésznek az alvás- nem bírok nem aludni. Igaz, el is fáradtam mostanában, jó lenne ezt a mai napot 10 napra meghosszabbítani.
Szóval tegnap lemondtam  a szilveszteri meghívást és itthon pihentem, a kutyával. Illetve: néztem és sajnáltam , ahogy reszket a félelemtől, amikor petárda vagy tüzijáték robaja hallatszik. Ő 16-szor erősebben hall mindent, mint mi emberek. Tüzijátéknál – magaslaton lakunk és több tüzijátékot is lehetett látni a szoba ablakából- hátracsapott fülekkel állt mögöttem. Totál nem érdekelte a szép színpompa, meg az effektek. Úgyhogy végül is én átolvastam magamat az Óévből az Újévbe, cikkekről, melyek a kutyák félelmeiről és annak kezeléséről szólnak.
Végül is: jól döntöttem, hogy itthon maradtam, mert a megszokott helyén nem volt nyugta szegény állatnak, jött utánam , ahová mentem. Felugrott a kanapéra is- most szabadott neki. Pedig nagyot sétált vele délután a férjem, és mégis az izgalom legyűrte a fáradtságot. De már jól van, most nagyon alszik. 🙂
Ez volt velünk az első szilvesztere, jövőre már tudjuk, mit tehetünk.
Szóval, még egyszer: legyen olyan az Új Évetek, amilyent szeretnétek magatoknak! 

Elvittem…

Dieselt a boltba magammal. (Kocsival járunk.) Nem tudom, más hogy van vele, de nekem izgalmas volt egy nyitott szájú élőlény a nyakszirtemnél, aki izeg-mozog, és néha előre akar jönni…
Alig vártam, hogy megérkezzünk és adhassak neki egy jutifalatot. És jutifalat minden állomásnál. És szemfülesnek kellett lenni, mert pillanat alatt elöl volt és ki akart szállni…. Végül rendben hazaértünk, jó kutya. 🙂

Diesel

Hát eddig tartott, amíg kibírtam kutya nélkül.
Vasárnap láttam egy hirdetést, miszerint Veresegyházon kóborolt. Jó lelkű ismerőseim befogadták, de keresik régi vagy új gazdáját. Chip nem volt benne, beszélni nem tud…
Viszont nagyon jól nevelt, aranyos, okos és nyugodt kutya. Van egy kis seb a bal mellső lábánál, az állatorvos lekezelte, de valamiért még sántít, vagyis olyan furán kel fel, úgyhogy szerintem még fáj neki.
Állítólag sovány, úgyhogy napi 2-3x kap enni.
Ha bárkit meglát a családból: hozza a labdáját, hogy játsszunk vele. 🙂

Posted by Picasa

Kutya – sztori véget ért

Tegnap megint volt egy fantasztikus napom , de most a kutyusról szeretnék írni. Tudomást szereztem a lehetséges tulajdonosról, reggel be is szerettem volna csengetni hozzá. Csengőt nem találtam, csak egy idegesen ugató németjuhász-szerű kutyát. Amúgy kutyu sehol…este a férjem kiengedte az utcára…
Ettől függetlenül, no meg hogy bíztam benne: egyszer csak előkerül újra… elmentem láncot venni, hogy ha jön az állatorvos, itthon legyen a páciens. Állatorvos egytől kettőig ért rá, kutya egyóra tájban megjelent, úgyhogy boldogan vártuk. Kutya láncon, én kefélgettem, jöttem-mentem… fogalmam sem volt róla, hogy hogyan viseli a láncot, hiszen állandóan csavargott az utóbbi időkben.
Volt farkaskaromvágás, oltás, bundaszépítés… és kiderült, hogy chipezve van, a neve: Sonja. (Nem minthogyha hallgatott volna rá.) Telefon a tulajnak, tulaj nem érti, hogy miért nem talált haza a kutyája? (Ezt én sem, mert nem lakik messze tőlünk, és a csavargásai során sokkal-sokkal messzebbre is elkalandozott, mint a hajdani otthona.) Na, mindegy. Megismerte a gazdit, örült neki, nagyon. Amúgy 5 éves kutyus, és küldtem fényképet róla az állatorvosnak, aki ivartalanította, és mégsem válaszolt az e-mailemre.
Szóval, elvitték. Mondtam, hogy ha nem jönnek ki jól a másik kutyával, akkor szívesen visszafogadom.
Addig is itt van nekem Turbó. Ha pedig lesz egy kutyám, Diesel-nek fogom hívni. Vicces lesz, ahogy ordítozok a kertben: tubodiesel, turbodiesel…

Csak úgy kutyafuttában…

Nem sokkal azután, ahogy  reggel kinyitottam a zsalugátereket, jött is Bubi üdvözölni. 🙂
Örültem, mert ez azt jelenti, hogy a közelben volt és nem csavargott el valami titkos résen a kerítésen át.
Viszont el vagyok maradva néhány dologgal, mert tegnap rosszul voltam, úgyhogy ma be kell pótolnom a kiesett időt és csak utána kutyázhatok. Pedig szegény várta volna a törődést: reggeli után feküdt le, hogy símogassam és kefélgessem, pedig csak egy nap csináltam vele, és mégis tudja már. 🙂 De, ami késik, az nem múlik…
Végre hallottam ugatni is. Okos, tényleg. Először várt egy kicist, hogy Turbó elmenjen a tálkája közeléből, de a cica csak állt és nézett a kutyára kb. 5 cm távolságból… Na ekkor ugatott egy  nagyot – és minden a helyére került. (Macska felturbózott háttal és szőrrel 2 m-rel messzebb.)
Hú, várom már, hogy sétáltassam, hogy kipróbáljuk a pórázt.
Holnapra van időpontunk az állatorvoshoz.
Jenka-házifeladattal megint elakadtam, de remélem, nem véglegesen. Tudhatnám már, hogy csalóka az az érzés: mindent értek.

Kutya-sztori folytatódik

Nem mintha unatkoznék, hiszen hátra vannak még megrendelések, Jenka-házifeladat, egyéb saját ötlet… De miután vasárnap este elvitték tőlünk a kutyust, hétfőn boldogtalanul tettem-vettem, és nem tudtam elképzelni, hogy hogy fogom én kibírni kutya nélkül a nyárig?
Délután telefonáltam, és érdeklődtem, hogy hogy érzi magát Bubi? (Már csak ez marad a neve, mert a család ezt szavazta meg. Amúgy is van egy búb a fején.) Mondták, hogy nagyon jól, csak van egy kis probléma: lány.  nekem ez nem gond- ide azzal a lánnyal! 🙂
Úgyhogy tegnap este megint nálunk kötött ki, amíg beszélgettünk a kutyatartás rejlemeiről, hanyatt dobta magát és össze-vissza lehetett símogatni! (Jó koszos és büdös, de segítünk rajta.)
Azt mondták, hogy ez a hanyattfekvés a behódolás jele, úgyhogy azt hiszem falkavezér lettem.:) Igaz, királynő szerettem volna lenni mindig, de ha ez jutott, akkor ezt fogom szeretni. 🙂
Nagyon rendes családdal ismerkedtem meg, tényleg és valóban szeretik az állatokat, sok jó tanáccsal láttak el.
Most már nincs kedvem visszaadni a kutyust a gazdájának, nem tudom, mi lenne, ha keresné rajtam.
Végül is, kb. 3 hónapja kóborol szerencsétlen. Nagyon örült a símogatásnak!
Sajnos a kerítésen még mindig át tud – szerintem ugrani -, úgyhogy igyekszünk minél hamarabb megoldást találni, hogy a kertben maradjon. Nagy a kertünk, majdnem 1000 m2.
Ma veszek neki pórázt, hogy kultúráltan le tudjunk sétálni vele az állatorvoshoz, és elkezdem átkefélni a szőrét.
Remélem, hamar hazajön! 

A bernáthegyi állítólag

– nem is bernáthegyi, hanem moszkvai őrkutya. Már most hiányzik, de kértem kiskutyát, ha sikerül összemelegednie a szukával, aki mellé elvitték. Profi és gondos kutyatulajdonosok, a szomszéd településre. Nincs bennem az a jó érzés, hogy szegény kutya hazatalált, mert szegény kutyát mi is megszerettük. De bízom benne, hogy meg tudja szokni majd az új helyét és nem fog céltalanul kóborolni. Mondtam az új gazdáinak, hogy ha nem fogadja el a másik kutya, akkor visszahozhatják. Büdös volt szegényke, de pl. nekem nem volt bátorságom végig kotorni a szőrét, meg pórázt adni rá, hisz nem lehet előre tudni, hogy hogyan fog reagálni rá? Elsőször félt a póráztól, de aztán ment, mint a huzat. 🙂 És úgy ugrott be az új gazdái kocsijába, mintha mindig arra vágyott volna, hogy autózzon. 🙂 Sőt! Rögtön a vezetőülésre ugrott. 🙂
Ó, én úgy szeretnék egy bozontos őrkutyát…. 🙂

Kutya-hírek

Leszámítva azt, hogy a NAV rátette a kezét a bankszámlánkra…
Kóborhegyi Bubi mindennap meglátogat bennünket- ma kétszer is járt nálunk.
Tegnap megszagolta a kezemet, de amikor meg szerettem volna simogatni, elhúzódott. Gondolom, érték rossz élmények. Ma is megszagolt, ma is elhúzódott, de végül is van időnk, nem kell elkapkodni a barátságot.
Még nem tudom, hogy miből fogok enni adni neki, meg egyáltalán, a sok kiadásunkat miből fogjuk fedezni, de remélem, hamar kiderül.
Addig is: dolgozzunk.