karácsonyi kategória bejegyzései

Csordapásztorok midőn Betlehembe….

… és a mi utcánkba bekanyarodtak:

…s a nappaliban előadták az egyszer próbálatos 🙂 betlehemes játékot…

… és mégis szépen tudtak énekelni…

… és az “Öreg” elaludt, és vele az összes pásztor…

.. és a könnyük is kicsordult a nevetéstől, amikor megszólalt a kis Jézusnak hozott bárányka, mert az nem volt betervezve…

… és nagyon türelmes a mai ifjúság, mert szépen beszélgetve kivárták, hogy elkészüljön a forralt bor, és nagyon mértéktartóak is, mert a mi házunk volt az utolsó, ahová mentek, és mégsem gyomorrontással érkeztek… 🙂

Aki kedvet kapott a betlehemezéshez, vagy városi ember lévén nem volt még szerencséje ilyesmihez, itt is kaphat egy kis ízelítőt.

Tényleg, annyira jó közösen ünnepelni!

Kis szünet

Kedves Olvasóim, varrók, gyermeket nevelők, mazsolázgatók…!
Előreláthatólag pár napig nem lesz időm blogolni, mert sokat kell dolgoznom egy projekten.
Átmenetileg kivertem a fejemből az angyalkákat, a jó kis varrótűket, a színátmenetes cérnákat, a szép textilek variálási lehetőségeinek végtelenségét…
Időt fogok kérni karácsonyra! 🙂
Ne nagyon dolgozzatok ti se, hogy ne legyen lemaradás-érzésem. 😉
Csak amit muszály, mert éjjel is azon jár az agyatok, és nem zavarja a férjet a varrógép zakatolása. 😉

Mikulásos emlék 2.

Lányom (aki tudja, hogy a Mikulás a felnőtteket is szereti) olvassa a blogomat. Már nem emlékezett erre a kis történetre, jót szórakozott rajta. 🙂 Még szerencse, hogy én igen. Ha megtalálom a feladatlapot, amit elsős korában készített nekem, beszkennelem. Olyan édes volt!
Én a hittanoktatóin voltam első éves, ő az általános iskolában. Szombat reggelente mentem a suliba. Egy alkalommal adott nekem egy kis papírt, ami feladatokat tartalmazott, és kért (felszólított), hogy oldjam meg. Ki tudja, hogy a suliban mit tömnek a fejembe, igaz? 🙂
A következő eset 18 évvel ezelőtt történt. De igazából ott kezdődött, hogy én azt hittem, a Mikulás dec. 6-án jön. Nekem így pont jó volt, mert 5-én volt Anyukám névnapja, aztán amikor anyuka lettem, akkor meg eléjük került még ünneplésben Borbála lányom is. Minden napra jutott valami. 🙂 Abban az évben egy angol baránőmhöz voltunk hivatalosak. Én angolul nem tudok, (bár azt mondták, hogy igen, de azt csak kedvességből mondhatták, mert pár mondatot azért mondtam, meg erőlködtem… 🙂 )
De történt már az is, hogy sétáltunk Pesten, és odajött hozzám egy 60 év körüli angol házaspár, és a szemben lévő épületről tettek fel kérdést. Én szépen elmondtam nekik, hogy : I don’t speak english , but my husband is englishteacher… Néztek rám, hogy mit szórakozom velük?! Én meg tiszetelettudóan mutogattam az aluljáró felé, ahonnan valóban előbukkant az én englishteacher férjem. 🙂
Szóval, – ott voltunk vendégségben, a Szentendrei szigeten. Nekem pár hónapos jogsim, 10 éves trabantom, és friss hóesés. 🙂 ( Englishteacher dolgozott.) Jó későn értünk haza, már elég fáradtak voltak a gyerekek. Úgy este 8 óra lehetett. Kopogtattak, nyitom az ajtót, hát ott áll a Mikulás. Rögtön átfutott az agyamon, hogy ez becsapás, mert nem 5-én jön, hanem 6-án. Nézem a kezeit; olyan kőműves- favágó- duci-vaskos kezek… Hát, mondom magamban, ez nem gyerekjáték! Szó sincs arról, hogy bejöjjön, hiába kedveskedik, hiába a Mikulás-duma! 🙂
Aztán valahogy mégis sikerült meggyőznie, hogy neki ma kellett jönnie, és két órája mászkált az utcánkban, és várta, hogy hazaérjünk. 🙂
Úgy fél év múlva arra lettem figyelmes, hogy egy hapi nagyon vigyorog, amikor találkozunk. Kiderült, hogy ő volt a Mikulás, és jól megjegyezte az esetet. 🙂

Kis játék az anyagokkal:


Katafolt blogján találtam egy oldalt:
http://www.sulky-international.de/images/anleitung/D_P_W_Untersetzer.pdf
Akkor jutott eszembe, hogy kéne kockás anyagot keresnem itthon, és ….ha lesz gépem, lefotózom őket.

Mikulásos emlék 1.

Most írom le, mert aztán elfelejteném.
Kicsik voltak a gyerekek, várták a Mikulást. Csizmák tiszták, bennük a csomag, gyerekek alszanak.
Botorkálok le a lépcsőn, kora reggel. Pislogok, valami csillog a cipőmben. Nézem: szaloncukor, kis csoki, és egy kis cédula a lányom krumpli betűivel: “A Mikulás a felnőtteket is szereti.”
Ő ezt már 8 évesen tudta. 🙂
Évekkel később elárulták, hogy ők mindig hallották, ahogy teszem be az ajándékot a csizmákba, csak nem akarták elárulni. Pedig én mindig figyeltem, hogy mikor alszanak mélyen, de úgy látszik, azon az egy éjszakán nem bírtak mélyen aludni. 🙂

Régi, tanulómunkák

A ma feltett két falikép kb. 10 évvel ezelőtt készült. Az első azóta is a kedvencem, a színei és a csillag blokk miatt.


A kunyhó mintát viszont nem nagyon szerettem meg, pedig nagyon jól használható, ha jól forgatja az ember.

Ma sajnos mást kell dolgoznom, drukkoljatok, hogy kibírjam. 😉

Advent első vasárnapja

… van, és nekünk még nincs koszorúnk. Remélem, holnap össze tudunk “dobni ” egyet a lányommal együtt. Azaz, inkább ő, mert nekem holnap is más dolgom lesz. Viszont varrtam. 🙂
Colette-nél, és Katbo-nál láttam. Ilyen anyagom volt már itthon, de én ilyen apróságokba magamtól most nem kezdtem volna- tele vagyok más feladatokkal. Aztán mégis tettem egy kis kitérőt:


Alább pedig az egyik ablakunk- egyik legkedvesebb helyem. Nincs hely függönykarnisnak, úgyhogy ezt a megoldást választottam sötétítésre. Legszívesebben az összes ablakra varrnék valamit. 🙂 Volt idő, hogy lakberendező szerettem volna lenni, és amikor építkeztünk, én a legtöbb emberrel ellentétben imádtam.
Tervezgetni, nézegetni, vásárolgatni… mindezt a harmadik babával a hasamban. És mégis. 🙂
Most készülök csempét tervezni, és megfesteni, már csak idő kell hozzá. 🙂