Az úgy kezdődött…

…hogy beleszerettem ebbe az anyagba. Gondoltam, varrok néhány táskát belőle. Aztán eszembe jutott, hogy milyen jó blúzt is tudnék varrni magamnak belőle, úgyhogy tökbetegen egyetlen útra vállalkoztam; lementem a boltba, és az utolsó másfél métert megvettem. 🙂 Vígaszképpen, hogy olyan pocsékul vagyok, egy táskát varrtam, de remélem, a blúzt is el tudom készíteni hamar. A táska már a Meskán, én meg nem tudom, hogy pihenjek-e, vagy dolgozzak-e? Azt hiszem, gyógyulok még egy kicsit. 🙂
Posted by Picasa

7 hozzászólás a(z) “Az úgy kezdődött…” bejegyzéshez

  1. Abile: köszi, kedves vagy, mint mindig. 🙂
    csutkailda: Köszi. 🙂 Most pihenni akartam, mert nem vagyok jól, de nem hagy nyugodni a gondolat: van egy bordó szoknyám, ahhoz kéne varrnom magamnak is egy ilyen színű táskát. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.