A pizsamás szakács


Ma is fogok varrni- legalábbis remélem, hogy nem jön közbe semmi… csak amíg fő a borsóleves, megemlékezek egy régi kis történetről, úgy kb. 9 évvel ezelőttről.
Mi faluban lakunk- nehezen tudtam hozzászokni, úgy húsz év alatt sikerült, kb. , vagy még akkor sem…
A gyerekeink viszont a szomszéd településen jártak általában iskolába, zeneiskolába, RSG-re…, szóval elég nagy rohanásokat tettem meg, hogy kocsival eljuttassam őket mindenhová, a megfelelő időre… Sokszor volt, hogy éppen csak hazaugrottunk ebédelni, aztán indulás vissza… De volt egy hely, ahová gyakran bejártunk ebédelni, – nem került többe, mint hazaautózni, aztán vissza- akkor Rebi lányom éppen második általánosba járt.
Fiatal, kedves srác volt a büfés, szoktunk beszélgetni. Egyszer az én kislányom is feltette a maga kérdését a fiatalembernek, a maga édes, bátor stílusában: “Te mindig pizsamában dolgozol?”

3 hozzászólás a(z) “A pizsamás szakács” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.