A bernáthegyi állítólag

– nem is bernáthegyi, hanem moszkvai őrkutya. Már most hiányzik, de kértem kiskutyát, ha sikerül összemelegednie a szukával, aki mellé elvitték. Profi és gondos kutyatulajdonosok, a szomszéd településre. Nincs bennem az a jó érzés, hogy szegény kutya hazatalált, mert szegény kutyát mi is megszerettük. De bízom benne, hogy meg tudja szokni majd az új helyét és nem fog céltalanul kóborolni. Mondtam az új gazdáinak, hogy ha nem fogadja el a másik kutya, akkor visszahozhatják. Büdös volt szegényke, de pl. nekem nem volt bátorságom végig kotorni a szőrét, meg pórázt adni rá, hisz nem lehet előre tudni, hogy hogyan fog reagálni rá? Elsőször félt a póráztól, de aztán ment, mint a huzat. 🙂 És úgy ugrott be az új gazdái kocsijába, mintha mindig arra vágyott volna, hogy autózzon. 🙂 Sőt! Rögtön a vezetőülésre ugrott. 🙂
Ó, én úgy szeretnék egy bozontos őrkutyát…. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.