Ja még ez is

Kb. öt hetes várakozás után végre elkészültem ezzel két darabbal, kedves meskás megrendelő számára. Sok akadály gördült a varrás elé: pénzügyek nyilvántartása, betegség, azonkívül valami baj van a varrógépem gomblyukprogramjával. Tegnapelőtt még az egerem is elromlott…
 A legjobb, ha az ember olvas. 🙂
Vagy fest.
Vagy köt. 🙂
Vagy megoldja a problémákat? 🙂

Posted by Picasa

Ja még ez is

Kb. öt hetes várakozás után végre elkészültem ezzel két darabbal, kedves meskás megrendelő számára. Sok akadály gördült a varrás elé: pénzügyek nyilvántartása, betegség, azonkívül valami baj van a varrógépem gomblyukprogramjával. Tegnapelőtt még az egerem is elromlott…
 A legjobb, ha az ember olvas. 🙂
Vagy fest.
Vagy köt. 🙂
Vagy megoldja a problémákat? 🙂

Posted by Picasa

Kutya – sztori véget ért

Tegnap megint volt egy fantasztikus napom , de most a kutyusról szeretnék írni. Tudomást szereztem a lehetséges tulajdonosról, reggel be is szerettem volna csengetni hozzá. Csengőt nem találtam, csak egy idegesen ugató németjuhász-szerű kutyát. Amúgy kutyu sehol…este a férjem kiengedte az utcára…
Ettől függetlenül, no meg hogy bíztam benne: egyszer csak előkerül újra… elmentem láncot venni, hogy ha jön az állatorvos, itthon legyen a páciens. Állatorvos egytől kettőig ért rá, kutya egyóra tájban megjelent, úgyhogy boldogan vártuk. Kutya láncon, én kefélgettem, jöttem-mentem… fogalmam sem volt róla, hogy hogyan viseli a láncot, hiszen állandóan csavargott az utóbbi időkben.
Volt farkaskaromvágás, oltás, bundaszépítés… és kiderült, hogy chipezve van, a neve: Sonja. (Nem minthogyha hallgatott volna rá.) Telefon a tulajnak, tulaj nem érti, hogy miért nem talált haza a kutyája? (Ezt én sem, mert nem lakik messze tőlünk, és a csavargásai során sokkal-sokkal messzebbre is elkalandozott, mint a hajdani otthona.) Na, mindegy. Megismerte a gazdit, örült neki, nagyon. Amúgy 5 éves kutyus, és küldtem fényképet róla az állatorvosnak, aki ivartalanította, és mégsem válaszolt az e-mailemre.
Szóval, elvitték. Mondtam, hogy ha nem jönnek ki jól a másik kutyával, akkor szívesen visszafogadom.
Addig is itt van nekem Turbó. Ha pedig lesz egy kutyám, Diesel-nek fogom hívni. Vicces lesz, ahogy ordítozok a kertben: tubodiesel, turbodiesel…

Csak úgy kutyafuttában…

Nem sokkal azután, ahogy  reggel kinyitottam a zsalugátereket, jött is Bubi üdvözölni. 🙂
Örültem, mert ez azt jelenti, hogy a közelben volt és nem csavargott el valami titkos résen a kerítésen át.
Viszont el vagyok maradva néhány dologgal, mert tegnap rosszul voltam, úgyhogy ma be kell pótolnom a kiesett időt és csak utána kutyázhatok. Pedig szegény várta volna a törődést: reggeli után feküdt le, hogy símogassam és kefélgessem, pedig csak egy nap csináltam vele, és mégis tudja már. 🙂 De, ami késik, az nem múlik…
Végre hallottam ugatni is. Okos, tényleg. Először várt egy kicist, hogy Turbó elmenjen a tálkája közeléből, de a cica csak állt és nézett a kutyára kb. 5 cm távolságból… Na ekkor ugatott egy  nagyot – és minden a helyére került. (Macska felturbózott háttal és szőrrel 2 m-rel messzebb.)
Hú, várom már, hogy sétáltassam, hogy kipróbáljuk a pórázt.
Holnapra van időpontunk az állatorvoshoz.
Jenka-házifeladattal megint elakadtam, de remélem, nem véglegesen. Tudhatnám már, hogy csalóka az az érzés: mindent értek.

Kutya-sztori folytatódik

Nem mintha unatkoznék, hiszen hátra vannak még megrendelések, Jenka-házifeladat, egyéb saját ötlet… De miután vasárnap este elvitték tőlünk a kutyust, hétfőn boldogtalanul tettem-vettem, és nem tudtam elképzelni, hogy hogy fogom én kibírni kutya nélkül a nyárig?
Délután telefonáltam, és érdeklődtem, hogy hogy érzi magát Bubi? (Már csak ez marad a neve, mert a család ezt szavazta meg. Amúgy is van egy búb a fején.) Mondták, hogy nagyon jól, csak van egy kis probléma: lány.  nekem ez nem gond- ide azzal a lánnyal! 🙂
Úgyhogy tegnap este megint nálunk kötött ki, amíg beszélgettünk a kutyatartás rejlemeiről, hanyatt dobta magát és össze-vissza lehetett símogatni! (Jó koszos és büdös, de segítünk rajta.)
Azt mondták, hogy ez a hanyattfekvés a behódolás jele, úgyhogy azt hiszem falkavezér lettem.:) Igaz, királynő szerettem volna lenni mindig, de ha ez jutott, akkor ezt fogom szeretni. 🙂
Nagyon rendes családdal ismerkedtem meg, tényleg és valóban szeretik az állatokat, sok jó tanáccsal láttak el.
Most már nincs kedvem visszaadni a kutyust a gazdájának, nem tudom, mi lenne, ha keresné rajtam.
Végül is, kb. 3 hónapja kóborol szerencsétlen. Nagyon örült a símogatásnak!
Sajnos a kerítésen még mindig át tud – szerintem ugrani -, úgyhogy igyekszünk minél hamarabb megoldást találni, hogy a kertben maradjon. Nagy a kertünk, majdnem 1000 m2.
Ma veszek neki pórázt, hogy kultúráltan le tudjunk sétálni vele az állatorvoshoz, és elkezdem átkefélni a szőrét.
Remélem, hamar hazajön!