Amíg el nem felejtem…

Tegnap a fél éjszakát – hajnali fél egytől kb. négy óráig – a kórházban töltöttem egyik gyermekemmel, mert a vírusos bélfertőzés és a vakbélgyulladás tünetei hasonlóak, csak vérvétel és ultrahang segítségével lehet megállapítani, hogy vajon mi az igazi probléma. Ja, hogy éppen éjjel? Megesik az ilyen.
És megesett az is, kb. 16 évvel ezelőtt, hogy a legnagyobb gyerekünk – akkor hét éves- fél óránként hányt, én lázasan (értsd úgy: betegen én is) takarítottam utána. Mivelhogy még volt két tesója (5 és két évesek), megkértem a férjemet, hogy maradjon itthon a munkából, nehogy valami baj történjen – szeretem a biztonságot. Klasszul itthon is maradt, én szorgalmasan mostam a hányást, küzdöttem  a lázzal… kocsi  a szerelőnél….amúgy a “világ végén” lakunk, min. fél óra az orvos, ha rendelési időben megyünk. Amúgy pedig 7 km.
Most így, az évek távlatából már nagyjából (de nem egészen!) megbocsátottam  a páromnak, hogy a lépcsőre tette a barátjának szánt szívgyógyszert, amit a kis torkos 2 évesünk szépen elszopogatott, úgy kb majdnem egy dobozzal. (Ha jól emlékszem, Corinfar volt) Részemről nem tudtam a gyógyszerről, és amúgy is két hányás – takarítás között kinyúlva feküdtem én is. Szóval, a gyerek, amíg öltözködtek sétára, várakozás közben elszórakoztatta magát.
Autó sehol, biciklire pattant a gyerekkel a párom és lezúgott – ki tudja, hánnyal? – a szomszéd településre az orvoshoz. Orvos mentőt hív, mentő szirénázva száguld Pestre, gyereknek barátságos környezetben gyomormosás, megfigyelés, férj hazajön, hány egyet és elalszunk- vége a napnak. Ki volt ez találva, kérem, nehogy elfelejtsük. 🙂

Tavasz szél – selyemkendő

Nem tudtam választani, hogy melyik fotót töltsem fel; hát feltöltöttem majdnem mindet. 🙂
Eladásra bocsátom – mert élni is kell valamiből- a másik blogomon.
A Meskán ez a darab nem lesz fent.
Viszont bebizonyosodott, hogy a selyem milyen strapabíró: Turbó cicánk többször is belemélyesztette a karmait – nem vettem észre időben- és a nagy lyukak eltűntek a kendőről! És ki sem lyukadt… 

Tavasz szél – selyemkendő

Nem tudtam választani, hogy melyik fotót töltsem fel; hát feltöltöttem majdnem mindet. 🙂
Eladásra bocsátom – mert élni is kell valamiből- a másik blogomon.
A Meskán ez a darab nem lesz fent.
Viszont bebizonyosodott, hogy a selyem milyen strapabíró: Turbó cicánk többször is belemélyesztette a karmait – nem vettem észre időben- és a nagy lyukak eltűntek a kendőről! És ki sem lyukadt… 

Csalogatom a tavaszt

Amúgy részemről január másodikától már nyugodtan lehetne tavasz és napsütés.
Tegnap végre elérkezett az idő, hogy az októberi tervemet megvalósítsam: festettem selymet újból. Vidám pisztáciát, némelyiket olívával keverve. Előkerült újra az arany kontúr is, mert a tavaszi vidámsághoz azt találtam a legmegfelelőbbnek. Fent a bal sarokban egy kb. 90×90 cm-es kendő részletét láthatjátok- az még nincs kész, csak két főzés között dolgozgatok rajta.
Visszatérve a január elsejére: tegnap megfogadtam, hogy jövőre vega karácsonyunk lesz: elegem van a húsokból.
Nem volt a blogomon évértékelés sem: sokat dolgoztam, és kész. 🙂
Az idén is sokat fogok, csak máshová helyeződik a hangsúly. Többet fogok foglalkozni a pénzügyekkel – muszály. Többet fogok selymet festeni: nem muszály, de szeretem.
Fogok ruhákat, szabásmintákat tervezni, mert évek óta vágytam rá, és most végre sikerült eljutnom Jenka tanfolyamára, ahol többet tanulhatok, mint gondoltam volna, úgyhogy bele kell húznom. 🙂
Fennmaradó időmben ábrándozni fogok arról, hogy milyen jó lenne, ha több időm lenne, mert szeretném elhasználni az itthon összegyűlt anyagaimat is; pl. macskás párnák, táskák, tartók… 🙂

Posted by Picasa

Csalogatom a tavaszt

Amúgy részemről január másodikától már nyugodtan lehetne tavasz és napsütés.
Tegnap végre elérkezett az idő, hogy az októberi tervemet megvalósítsam: festettem selymet újból. Vidám pisztáciát, némelyiket olívával keverve. Előkerült újra az arany kontúr is, mert a tavaszi vidámsághoz azt találtam a legmegfelelőbbnek. Fent a bal sarokban egy kb. 90×90 cm-es kendő részletét láthatjátok- az még nincs kész, csak két főzés között dolgozgatok rajta.
Visszatérve a január elsejére: tegnap megfogadtam, hogy jövőre vega karácsonyunk lesz: elegem van a húsokból.
Nem volt a blogomon évértékelés sem: sokat dolgoztam, és kész. 🙂
Az idén is sokat fogok, csak máshová helyeződik a hangsúly. Többet fogok foglalkozni a pénzügyekkel – muszály. Többet fogok selymet festeni: nem muszály, de szeretem.
Fogok ruhákat, szabásmintákat tervezni, mert évek óta vágytam rá, és most végre sikerült eljutnom Jenka tanfolyamára, ahol többet tanulhatok, mint gondoltam volna, úgyhogy bele kell húznom. 🙂
Fennmaradó időmben ábrándozni fogok arról, hogy milyen jó lenne, ha több időm lenne, mert szeretném elhasználni az itthon összegyűlt anyagaimat is; pl. macskás párnák, táskák, tartók… 🙂

Posted by Picasa

Ha újra születnék visszafelé szeretném leélni az életem:

E-mailben kaptam, megosztom veletek, mert nagyon jó. 🙂

Halva kezdem és rögtön kikelek a koporsóból. Öregként felébredve nap mint nap jobban érzem magam. Miután túl egészséges lettem, kirúgnak az öregek otthonából, majd évekig élek gondtalan nyugdíjasként és bekaszálom a lejáró öregségi biztosításokat. Ezután, amikor dolgozni kezdek, az első napon arany karórát kapok a főnökömtől. Negyven-egynéhány évet dolgozom, mialatt egyre fiatalabb leszek, míg végül kiskorú lévén abba kell hagynom a munkát.
Jönnek a gimnáziumi évek: pia, bulik, boldog promiszkuitás. Ahogy fiatalodom, úgy válok egyre gyerekesebbé. Jön az általános iskola: végtelen játék, semmi felelősség! Pár év múlva kisbaba leszek és mindenki kezét-lábát töri, hogy mosolyogjak rájuk. Az utolsó 9 hónapot békés lebegéssel töltöm egy termálfürdő-szerű helyen, ahol mindent megkapok, ami csak kell: központi fűtés, on-line szobaszervíz, stb.