Újabb türkizek

Hazaértem, és hulla fáradt vagyok… Ezt a két táskát szerettem volna még feltenni a blogra indulás előtt, de akkor nem jutott már rá idő.

Ez az én tatyóm lesz, itt fent. 🙂


Ez pedig már fent van a Meskán.
Nem igazán színhű, mert igazi türkiz ez az anyag, csak most éppen beborult az ég.
Ilyen borús időben jól eski aludni egyet. 😉

Újabb türkizek

Hazaértem, és hulla fáradt vagyok… Ezt a két táskát szerettem volna még feltenni a blogra indulás előtt, de akkor nem jutott már rá idő.

Ez az én tatyóm lesz, itt fent. 🙂


Ez pedig már fent van a Meskán.
Nem igazán színhű, mert igazi türkiz ez az anyag, csak most éppen beborult az ég.
Ilyen borús időben jól eski aludni egyet. 😉

úti élmények

A fényképeket akkor töltöm fel, amikor hazaértem, mert most egy internet cukrászdából írok. 

Rebiéket levittem Vigántpetendre, pénteken. Szép helyen laknak, és ha eső esik, le fogják takarni a sátrukat takarófóliával, a víz meg amúgy is lefelé folyik, és ők a magaslaton állítottak sátrat. Nem is állítottak- dobtak. 🙂 Nagyon előkelő volt, hogy Rebi egy laza mozdulattal eldobta a sátrat, az perdült- fordult, és a műanyag váz felállt, mintha egész becsomagolt ideje alatt csak erre várt volna. 🙂

Este fejgörcs a huzattól, amit a kocsiban csináltam…

Szombaton elindultunk Akaliba, persze, a legnagyobb viharban… de még így is gyönyörű volt a Balaton. (Képek holnap, remélhetőleg.) Tihanyban találtunk egy szabadstrandot- csodálkoztam, hogy ilyen van még. Egyébként gyönyörű utak vannak és szinte a víz mellett lehet kerékpározni, néha megszakítva egy -egy fürdéssel…

Itthon a ház előtt leállt az elektronika a kocsiban. Nem baj, van nálam franciakulcs- megigazítottam az aksit, beparkoltam klasszul. 

Ma reggel következett a szokásos bevásárló körút Anyukám részére, indulás, stb. Egyszer csak elkezdett lelassulni a kocsi és az egyik legforgalmasabb körforgalomban megadta magát- nem ment tovább. Szerintem irtó ügyi voltam, hogy az utolsó pár másodpercben bekormányoztam középre, és így elfértek mellettem a kocsik mindkét sávban. 🙂 

És irtó rendesek voltak az autósok- többen megálltak segíteni- csak akkor még azt hittem, hogy majd én a kis franciakulcsommal megoldom a problémát. 😛  Hát, nem sikerült. Végül autómentőt kellett hívni, bevontatták a szerelőhöz, aztán mentek mentni az autómentőt is … Hát itt tartok most.

Egyébként, tavalynyáron is elromlott a kocsi, amikor itt jártam, meg a tavasszal is- ez most már a harmadik eset. Szerintem Veszprém elektromos kisugárzása nem tesz jót a kocsimnak- majd váltott kocsikkal fogok közlekedni. 🙂 

És amíg vártam az autómentőt, kikanyarodott elém egy külföldi rendszámú szuper kis lakókocsi.

Kiszáll a jól karbantartott, mosolygós, szimpatikus 60-as bácsi, és mondja nekem, hogy gud moning. Mondtam én is bátran.  🙂 Aztán megkérdezte, hogy: “Budapest?” Én ránéztem az előttem lévő táblára, és tökéletes angolsággal kinyújtottam a karomat, és mutattam, hogy merre. “These?” – kérdezte a bácsi. “zisz”- feleltem. Aztán dícsértem magamat, hogy nem ijedtem be az angol szóra- a legtöbben bepánikolnak ilyenkor, hiába tanultak már éveken át angolul. Aztán előrébb sétáltam- volt időm, mert többször is fordult az autómentős srác … aztán megnéztem jobban a táblát, és észrevettem, hogy szegény bácsit az ellenkező irányba irányítottam. 😛

Kénytelen voltam megvígasztalni magam: végül is, nem nagy gond, mert lakókocsival van- gondolom vagy szabadságát tölti, vagy nyugdíjas- nem mindegy naki, hogy hol állítja le a lakókocsit? Szegény funtineli boszorkány barlangról járt barlangra és kibírta. 😛 Róla egyébként megtudtam, hogy Vass Albert létező személyről formálta az alakját. 

Mindenki megnyugtatására közlöm, hogy az általam megadott irányból is el lehet jutni Pestre- csak egy kicsit körbe kellett menni- mondta az autómentős ember. 🙂

Hőség, nyár, utazás, tervek

Mostanában megint sűrű a programom- rendezni a családot. Na, ezt nem részletezem. Aki benne él, az tudja, hogy ez egy véget nem érő feladat, melyből az ember ki-ki szakít magának egy kis időt munkára, erre-arra…
Már hetek óta azon gondolkozom, hogy megírom: örülök a neten köttetett ismeretségeknek, barátságoknak, pedig az elején tartottam tőle, hogy ez nem bizots, hogy létezik, nem biztos, hogy működik… Ha az utóbbi éveket veszem alapul, akkor a nem netes barátságaim sem igazán működtek, mert annyira lefoglalt a család, hogy egyszerűen elhanyagoltam a barátnőimet. Mostanában megpróbálok újabb esélyt adni magamnak, hátha lesz rá időm, energiám.
az meg különösképpen szuper, hogy a héten egy kedves meskás vásárlómmal együtt “kirándultunk” az Ikeá-ba, úgyhogy a tőlem vásárolt dolgokat személyesen adhattam át neki.
Holnap elutazom, és egy másik kedves meskás vásárlóm éppen abban a városban lakik, ahová utazom, úgyhogy szintén személyes átadásra kerül sor. 🙂
Most már, ha nyár van, és utazunk, akkor varrok magamnak egy varázsgömböt, és azt fogom varázsolni, hogy legyen vásárlóm Görög országból, meg a Horvát tengerpartról, meg Ausztráliából… 🙂
Közben most textilt festek, a májusi procionos festés maradékaiból, meg egy kis sárgából… ha visszajöttem, megmutatom az eredményt. Közben varrtam magamnak egy türkiz táskát is, hasonló készül a Meskára is, csak arra még várni kell.
És várni kell még a Pasianyagos játék 2. fordulójára, mert azt a tervem, hogy valamit varrok, a felajánlott, és 3 szerencsés által el is nyert anyagokból, és az lesz az indító esemény. (Hogy lássuk, mire is lehet felhasználni az ingujjakat. ) Egyébként kíváncsi vagyok, hogy melyik nyertes mit fog varrni belőle! ?

Hőség, nyár, utazás, tervek

Mostanában megint sűrű a programom- rendezni a családot. Na, ezt nem részletezem. Aki benne él, az tudja, hogy ez egy véget nem érő feladat, melyből az ember ki-ki szakít magának egy kis időt munkára, erre-arra…
Már hetek óta azon gondolkozom, hogy megírom: örülök a neten köttetett ismeretségeknek, barátságoknak, pedig az elején tartottam tőle, hogy ez nem bizots, hogy létezik, nem biztos, hogy működik… Ha az utóbbi éveket veszem alapul, akkor a nem netes barátságaim sem igazán működtek, mert annyira lefoglalt a család, hogy egyszerűen elhanyagoltam a barátnőimet. Mostanában megpróbálok újabb esélyt adni magamnak, hátha lesz rá időm, energiám.
az meg különösképpen szuper, hogy a héten egy kedves meskás vásárlómmal együtt “kirándultunk” az Ikeá-ba, úgyhogy a tőlem vásárolt dolgokat személyesen adhattam át neki.
Holnap elutazom, és egy másik kedves meskás vásárlóm éppen abban a városban lakik, ahová utazom, úgyhogy szintén személyes átadásra kerül sor. 🙂
Most már, ha nyár van, és utazunk, akkor varrok magamnak egy varázsgömböt, és azt fogom varázsolni, hogy legyen vásárlóm Görög országból, meg a Horvát tengerpartról, meg Ausztráliából… 🙂
Közben most textilt festek, a májusi procionos festés maradékaiból, meg egy kis sárgából… ha visszajöttem, megmutatom az eredményt. Közben varrtam magamnak egy türkiz táskát is, hasonló készül a Meskára is, csak arra még várni kell.
És várni kell még a Pasianyagos játék 2. fordulójára, mert azt a tervem, hogy valamit varrok, a felajánlott, és 3 szerencsés által el is nyert anyagokból, és az lesz az indító esemény. (Hogy lássuk, mire is lehet felhasználni az ingujjakat. ) Egyébként kíváncsi vagyok, hogy melyik nyertes mit fog varrni belőle! ?